myjesus

horvátország maga a földi paradicsom, szerelmemmel tett utazásunkat pedig emlékeimben majdan szívesen felcserélem másfél évvel ezelőtti, kicsit szerencsétlenebbül alakult nászutunkkal… elmondhatatlan, páratlan és örökké maradandó élményekkel lettünk gazdagabbak. az isztriai félsziget csücskében, fazanaban töltöttünk öt napot, s ez alatt eljutottunk pulába, sőt egyik nap elhajóztunk tito egykori nyári rezidenciájára, brijuni szigetére is. a nap perzselt, a só vastagon kiült a bőrünkre, a levegőben levendula, hal és illatos növények, no meg az életszeretet és nyugalom illata szállt.

ilyen lehetett a paradicsom, vagy az ígéret földje, állapítottuk meg elégedetten. ahol olivafák teremnek a vörös földben és vastag, dús szőlőfürtök csüngenek fejünk felett, és ahol a virágos fák látványával még több nap után sem lehet betelni… az maga isten áldása erre a népre. sokat gondoltam a héten az ígéret földjére. bár nem leltem meg a bibliában ennek a gondolatomnak az igazolását, én úgy hiszem, isten minden népnek szánt egy földet, nem csak a zsidóknak. annak a népnek az lett szánva, teremtve, ígérve. és minden nép ezen saját földjén élhet igazán teljes életet. éldegélhet máshol, persze, de a szíve saját földjén nyugodhat meg igazán. dániellel nagyon jót pihentünk ezen a mediterrán vidéken, de a harmadik napon már pörögni akartunk, mert a nyugodtság, a tétlenség, a szemlélődés egyikünknek sem sajátja. nem tudnánk életünket kint elképzelni. nekünk a magyarhon az „ígéret földje”, mint ahogy szerintem minden magyarnak. csak sokszor elfelejtünk úgy nézni rá, mint a nekünk ígért, gazdagon megáldott földre.

a másik dolog, amin sokat merengtem, míg pecsenyére sültem a rákok meg a halak között, a kristálytiszta tenger partján, az a föld sója volt. isten azt mondta, a benne bízó, őt szerető nép olyan, mint a föld sója. megízesítik a földi létet, közvetítik isten békéjét, és bátorítják azokat, akik betegek, elcsüggedtek. a „föld sóinak” feladata felrázni a csüggedő földet, emberiséget. ez nagy feladat! ahogy néztem a tengert, arra gondoltam, milyen fontos a megfelelő sótartalom. a sós vízben úszkáltak a halak, rákok, buján integettek a színes növények - tökéletesség uralkodott. egy kicsivel több só, vagy éppen kevesebb, elpusztítaná ezt a közeget. a só élet. a túl sok vagy túl kevés só: halál. a föld sóinak is így kell ügyelniük a mértékre, az életadó erő közvetítésére, átadására.

5mózes 26:9 "behozott minket (az úr) e helyre, és adta nékünk ezt a földet, a tejjel és mézzel folyó földet."

fazana