myjesus

reggel megrohamoztam az újságárust. vettem egy tina magazint, amiben ott volt a „fejem”, ugyanis a cipősdobozról írtak egy cikket, és engem is megkérdeztek erről-arról. meg beszereztem egy esküvői magazint is, mert, noha már nyolc és fél hónapja feleség vagyok, ez az újság nagyon a kedvemre volt. igen, volt, ugyanis teljesen átalakították (erről már írtam régebben).

a címét is megváltoztatták, de ez még csak hagyján. a tartalma totál átalakult. eddig írtak a templomi ceremóniáról, hogy melyik egyháznak mi a gyakorlata, ki házasodhat össze kivel és hogyan, hogyha különféle hitelveket vall. no, ennek a sorozatnak már nyoma sincs. felváltotta a horoszkóp, amelyben nem átallottak olyan mondatokat írni, mint „próbáld ki a kutyapózt!” és hasonlók. a címlapon pedig a kérdés: „összeköltözzünk esküvő előtt, vagy csak utána?”, de olvashatunk „tetovált jegygyűrűről” és arról is, hogy „jön a baba” – „természetesen” esküvő előtt. közhelyes, hogy „már semmi sem a régi”. és, tudom, naiv vagyok, ilyen a mai világ, fogjam már fel. de nem, én nem akarom felfogni.

pár hónapja még a piacon volt egy igényes, tiszta, romantikus nézeteket valló lap, mindazoknak, akiknek még jelent valamit a nászéjszaka varázsa-kalandja-komolysága, a templomi esküvő utánozhatatlan ereje, és maga a fehér ruha. sic transit gloria mundi, avagy így múlik el a világ dicsősége. régen a templomi esküvő szent volt, ma már elhagyható. egykor elő sem fordult, hogy összeköltözzön két ember, ma azt nézik hülyének, aki nem csinál „próbaházasságot” (de kérdem én: nem volt-e több az együtt megöregedő emberek száma?).

ma már nem divat a hűség, tisztaság, szentség, és ezzel már megint nem mondtam semmi újat. de azért fájhat az isten nélküliség, nem? én akkor is hiszek benne. hiszem, hogy isten nem valami jótól akart megfosztani, amikor azt mondta, házasság előtt nincs összeköltözés. biztosan tudta, mekkora varázsa van az első reggelnek, délelőttnek, napnak a házastársunkkal egy lakásban, egy asztalnál, egy ágyban. örülök, hogy részem lehetett ebben. hálás vagyok ezért istennek. hogy megtapasztalhattam a várakozás csodáját. jó lenne visszahozni a „régi időket”, amikor ez még mind természetes dolog volt. nem lenne rossz visszahozni azt a lapot sem a piacra, amit úgy szerettem. de a legjobb lenne istent visszahozni a gondolatokba, a szívekbe és az életekbe.

jeremiás siralmai 5:21 „téríts vissza uram magadhoz és visszatérünk; újítsd meg a mi napjainkat, mint régen.”