sára mesélte a következő történetet vasárnap, a gyülekezet előtt: „nemrég egy tizenötéves fiút elütött egy autó, és le kellett vágni a lábát. az autót vezető férfi rettegve ment be a kórházba bocsánatot kérni a fiútól és családjától. leginkább azért volt félelem a szívében, mert pár héttel azelőtt őt is elütötte egy autó, és akkor az apja dühében majdnem megölte az autó sofőrjét. joggal gondolhatta azt, hogy rá is ez vár. de bement a kórházba. a levágott lábú fiú apja végighallgatta őt, majd átölelte, és azt mondta: „megbocsátok neked, mint ahogyan isten is megbocsátott nekem.” a férfi elámult, és annyira megrendült, hogy azóta is visszajár a családhoz, érdeklődik az úr dolgai után. nem attól vagyunk keresztények, mert velünk csak jó történik, hanem azért, mert egy adott szituációban tudunk másképp viselkedni, mint ahogyan azt mások várják”
jakab 5:11 „ímé, boldogoknak mondjuk a tűrni tudókat.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.