mindenki a pénzügyi világ csődjéről beszél, úgyhogy úgy érzem, nekem is hozzá kell szagolnom a dologhoz. meghallgattam néhány okos keresztény tanító gondolatát az ügyben. egyesek szerint az utolsó időkben (tehát mostanában) a pénz a kersztényekhez fog vándorolni (lelki szemeim előtt dollármilliók slattyognak át a sivatagon és hegyvidékeken, és megállnak a házunk előtt, hahaha), hogy azt misszióra fordíthassák, vagyis minden emberrel megismertessék jézust. mert meg van írva, hogy az utolsó időkben lesz rá pénz és lehetőség, hogy mindenki meghallhassa az evangéliumot (tévében, rádióban, neten, blogon, levélben, szóban…), és eldönthesse, hisz-e benne, avagy sem. isten megadja a lehetőséget mindenkinek, hogy döntsön: mellette vagy ellene (ez a két lehetőség van, „aki nincs velem, az ellenem van, aki nem gyűjt, az tékozol”, mondja jézus). lehet, hogy most kezdődött meg a pénz vándorlása?

egy másik tanítás szerint most, amikor összeomlóban van a bankrendszer, milliók döbbennek meg egyszerre: az, amiben hittek, amit halmoztak, aminek éltek… szóval a pénz ennyire rövid idő alatt, totálisan megsemmisülhet? itt a földön sok dologban hihetünk. valaminek van értelme, valaminek nincs, mert három nap alatt összeomolhat, megsemmisülhet. teréz anya a mennyben nyitott bankszámlát, az ő értékei nem vesztek el, ő nem ment csődbe, ő nem omlott össze, mert munkája egyik napról a másikra semmissé vált volna. a bankcsőd rámutat arra (is), hogy az egyedüli értékeket a mennyei bankban érdemes tartani, és a földön csak annyit kell összegyűjteni, amiből meg lehet élni, és nem érhet minket váratlan kiadás, amit ne tudnánk kifizetni. de ne a pénz rabjai legyünk, hanem istenéi.

(az én véleményem pedig, bármilyen közhelyes is, leírom: minél gazdagabb egy ember, annál fukarabb, céltalanabb, és boldogtalanabb. minél több pénze van, annál kevesebb gyereket vállal. egyre elégedettebb magával, és egyre jobban eltávolodik attól a fogalomtól, hogy „valóság”. ezt a környezetem példáján látom. a banki csőd megerősít abban a hitemben, hogy a boldogság forrása isten, az egyedüli, aki nem hagy cserben, és akiben nem lehet csalódni.) megígérték nekünk:

zsoltárok 112:1,3,5,7,9,10 „boldog az ember, a ki féli az urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik. gazdagság és bőség lesz annak házában, s igazsága mindvégig megmarad. jó annak az embernek, aki könyörül és kölcsön ad; dolgait pedig igazán végezi. semmi rossz hírtől nem fél; szíve erős, az úrban bizakodó. osztogat, adakozik a szegényeknek; igazsága megmarad mindvégig; (…)

látja ezt a gonosz és dühöng; fogait csikorgatja és eleped.”