myjesus

nem tudom, hány éve rendezik meg a balaton-netet, nekem ez volt a második. egy egyhetes rendezvényről van szó, keresztény témájú előadásokkal, gyerek- és tiniprogramokkal, és egy expo-sátorral, amelyben hazai missziós szervezetek mutatkozhatnak be. tavaly egyik kolléganőmmel vettünk részt rajta, az alapítványunkat képviseltük, újságot-szórólapot adtunk, könyveket árultunk, és kérdésekre feleltünk. azóta mindketten feleségek vagyunk, ő romániában szolgál misszionáriusként, szóval idén édes drágámmal mentem.

hála neki, egy előadásra el is jutottam, míg ő az expo standnál „tartotta a frontot”. ian coffey beszélt, dávid kollégám pedig tolmácsolt. két története fogott meg nagyon: egy misszionárius házaspár sok-sok évi afrikai szolgálat után hazafelé vette az irányt. hajóval mentek az amerikai egyesült államokba, több hétig tartott az út. épp a fedélzeten volt egy nagy tekintélyű ember is, így, mikor megérkeztek, először ő szállt le. hatalmas fogadóbizottság várta, mindenki lekezelt vele, s a többiek csak távozásuk után szállhattak le a hajóról. a misszionárius házaspárt nem várta senki, amely mélyen érintette őket. napokig nem szabadultak a csalódottság érzésétől. imádkoztak, kérdezték istent, vajon nekik miért nem jutott legalább egy meleg ölelés, egy ember, aki a csomagjukat hazavitte volna, miért nem fogadták őket hazaérkeztükkor. egyszer csak egy rövid, határozott mondat „szólalt meg” a szívükben, amely megmagyarázott mindent: „ti még nem értetek haza.” nem tudják, milyen fogadtatást kapnak majd, ha tényleg hazaérnek: a mennyben.

a másik történet egy afrikai fiúról szólt, aki nagyon szorgalmasan látogatta a helyi katolikus missziót, és mondta a papnak, hogy ő is ezt a hivatást választaná. „te nem lehetsz pap, hiszen zabigyerek vagy!” – mondta a pap, és ez az egy mondat folyamatosan vérző sebként élt a fiú szívében. évek múlva hallott egy tanítást arról, hogy isten szemében mindenki egyforma, fehér és fekete, gazdag és szegény, törvényes vagy törvénytelenül született. ő mindenkinek egyformán megadta jézust, és mindenkit vár az ő országába. a fiú elfogadta ezt, megtért, és bemerítkezésekor ezt mondta a lelkész: „mától a neved róma nyolc, egy.” ez pedig így szól: róma 8:1 „nincsen azért immár semmi kárhoztatásuk azoknak, a kik krisztus jézusban vannak, kik nem test szerint járnak, hanem  lélek szerint.” a férfi mindenhol átíratta a nevét:  jogosítványban, személyi igazolványban, így mutatkozott be az adóhivatalban, az iskolában és a könyvtárban. nem volt ember, aki meg ne kérdezte volna, mit jelent a neve, és mi a története. évek alatt számos ember fogadta el jézust a történet hallatán, és így lett a fiúból afrika egyik legnagyobb evangelistája. ő maga isten szeretetének élő, mozgó, lélegző bizonysága.

másnap, a balaton-net záróösszejövetelén így hívták dicsőítésre a hívőket:

„testvéreim, mindenki, akit róma nyolc, egynek hívnak, álljon fel, és imádja a királyok királyát!”