minden negyedik vasárnap közös étkezés van a bárka gyülekezetben. mások, gondolom, kirázzák a kisujjukból a finomabbnál finomabb falatokat, de nekem még kihívás minden egyes étel elkészítése. szégyen szemre még élmény, ha édes drágám befalja az általam kreált borsófőzeléket, a krumplit, a csirkepörköltet, mert nekem ezek még nem mennek rutinból ám...

a közös gyülekezeti kajára kaszinótojást csináltam, és nutellás kenyeret sütöttem. szép lett, már nem azért... :) főzőcskézés közben azon vettem észre magam, hogy elkezdtem idétlen kérdéseken agyalni. vajon ki találta föl a főtt tojást? (vagy ahogy a vicc mondja: vajon mit csinált épp az első ember, amikor felfedezte, hogy a tehén tőgyéből tej jön?) honnan tudták őseink, hogy a banán jobb megpucolva :), a meggy viszont nem? véletlenül jöttek rá a rántás és a habarás összetevőire? ki tanította meg őket, hogyan kell húst klopfolni, majd panírozni, és egyáltalán: hogyan terjedt el világszerte ugyanolyan evidenciaként, hogy a kaka nem ehető, a sült hús viszont kiváló csemege? 

ha isten saját képmására teremtette az embert, akkor elképzelhető, hogy mivel mi is egy kísérletező, tanuló, feltaláló népség vagyunk, isten is egy ilyen fejlődő jellem? vajon mennyi tudást adott nekünk a kezdet kezdetén? vagy hagyta, hogy mindenre mi jöjjünk rá? vajon fejlődünk-e valójában? tényleg csupán az agyunk két százalékát használjuk? ezt ki számolta ki? és mi lenne, ha mind a száz százalék a mienk lenne? mikor fogok választ kapni a kérdéseimre?

nem erre írták, de talán erre is igaz, hogy:

lukács 8:17 "nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne; és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék, és világosságra ne jőne."