a vasárnapi istentiszteleten a dani hirdette az igét. nem az „én danim”, hanem a másik dániel-tímea házaspár férfi tagja. jól beszélt a srác, tudtam is, hogy „e fiúból blog lesz, akárki meglássa.” :)
a hegyekről meg a völgyekről beszélt. amikor valaki a hegyen van (=nagy szolgálatot végez, híres, mindenki odafigyel rá), azt hisszük, vele csak jó dolgok történnek. de a hírnévvel együtt egyenes arányban nő ellenségeinek száma is. a sok pozitívum mellett ennek is van hátránya, bármilyen hihetetlen is.
a völgyben szolgálók (fogyatékosokkal, elesettekkel, leprásokkal törődők) együtt szenvedhetnek jézussal, amely az egyik legnagyobb kegy és ajándék, mert értékessé lesz az egész életünk ezáltal. hátránya is van, mégpedig az, hogy az elesettek sokszor a szolgálót kezdik isteníteni, nem az isten rajta keresztüli munkáját.
végül vannak a „boldog legelészők”, akik nem a hegyen, de nem is túlságosan lenn a mélyben töltik napjaikat, "legelésznek". nekik van idejük az isten keresésére, nem terheli őket túl nagy felelősség… viszont ott a veszélye, hogy elkövéredik a szívük, ellustulnak, eltávolodnak az úrtól.
senkit, semmiért nem irigyelhetünk, hiszen mindennek vannak hátrányai, és senkit sem kell sajnálni, mert a dolgok sokszor nem olyan rosszak, mint ahogy azt gondolnánk. a lényeg, hogy érezzük: isten minden szinten mindig velünk van.
zsoltárok 65:13 "a legelők megtelnek juhokkal, és a völgyeket gabona borítja; örvendeznek és énekelnek."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.