nem volt elég a huszonkettedik kerületből pénteken, így visszatértem szombaton is, hahaha. :) a fiú című darabot néztük meg a kultúrházban, amelyet a rózsakert baptista gyülekezet amatőr tagjai adtak elő. a fellépőket az a kolléganőm sminkelte, aki az én fejemet is kipreparálta az esküvőmre. :)

a darab egy grófról szólt, akinek világjáró fia rajong a festményekért. éppen akkor tért haza egy új rembrandt-tal. csodálják a képet is, meg örülnek az ifjú visszatértének is. még a cselédlány is kap egy kis ajándékot az úrfitól. a következő jelenetben a cselédlány nagyon méltatlankodik valamin. az úrfi a háborúba készül, ezt nem érti meg a lány. végül a férfi el is megy, sőt hősi halált is halt a csatában: egyik katonatársa hozza meg a hírt, és egy festményt is, amelyet ő készített az úrfiról kevés szabad idejében. az özvegy apa egyedül maradt, végül ő is meghalt. a színpadon hamarosan feltűnnek az aukció kapzsi résztvevői: mindenki a drága festményekre pályázik. megjelenik az első aukciós tárgy: a fiú festménye. értéktelen a darab, hisz egy amatőr festette. nem is jelentkezik rá senki, csak a cselédlány, akit ki is nevetnek rögvest. a lány kifizeti az összeget (minden vagyonát) a képért, hiszen annyira szerette a családot, olyan jól bántak vele… ekkor jelenti be az aukció vezetője: a gróf végrendelete szerint aki a fiú festményét megveszi, megkap minden örökséget. övé minden. a cselédlány hihetetlenül gazdaggá lesz.

(isten azt mondta: aki a fiút elfogadja, övé minden, az örök élet, a romolhatatlan test. azé a menny.)

végül legördül a függöny, és ezt olvassuk rajta:

róma 8:32  „aki az ő tulajdon fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?”