a margitszigetről jöttünk vissza biciklivel édes drágámmal, mikor megcsörrent a telefon. tesóm volt az, és azt kérdezte: "miért mondtad tegnap este, hogy ne nézzük az uri geller show-t?" a bicikliút közepén, orrfújás után röviden vázoltam neki a dolgokat, már amennyire szerény tudásom engedte. a sátán nem egyértelműen rossz. egy fenéket, akkor könnyű lenne felismerni, és elutasítani. inkább színes-illatos-fincsi bőrbe bújik, és úgy vadászik rád. nem áll azonban meg a barátságnál: mindenedet akarja, mindened kell neki: tested-lelked-családod-mosolyod-érzéseid-gondolataid. ez a show csak barátkozás az alvilági erőkkel, de ezt újabb lépések követik, egészen a halálig. na, ezért nem kell elkezdeni a barátkozást.
mellesleg, folytattam a tesómnak, a jó erők is képesek ilyen csodákra. elhajlítani egy villát? mi az a gyógyult, hatodik gyerekét világra hozó nőhöz képest? és hogyan lehet összehasonlítani egy használhatatlanná vált, görbe villát egy felépült rákos beteggel? a jó oldal életre vivő csodákat művel.
karácsony körül mesélte egy kolléganőm, akinek hat gyereke van, de kamaszosan vékony, kislányosan vagány... hogy a férje a rák utolsó stádiumában volt. otthon már sírtak a gyerekekkel, és a csontsovány férfitól már-már maga a hívő asszony is búcsúzkodott gondolatban. aztán egy lelkész bement hozzá imádkozni. a férfi hittel elfogadta, hogy jézus krisztus meghalt érte, a bűneiért és a betegségeiért, és, hogy neki ezért joga van a sátánt megtagadni, és visszavenni tőle egészségét. és meggyógyult. kinőtt a haja, újra járt. járta a kórházat, és imádkozott egykori sorstársaiért. a kolléganőm boldogan mesélte el a történetet.
aztán tegnap megtudtam, hogy a férfi újra kórházba került. nagy lelki harc ez, isten megpróbálja a férjed hitét, és hasonló butaságokkal próbáltam vígasztalni a kolléganőmet.
"nem szűnök meg imádkozni érted asszonyként sem" -írtam neki. válaszolt is rögtön. "áldjon az úr! szükség van minden egyes imára! az orvosát farkas péternek hívják,ha lehet őérte is, hogy áldott legyen minden orvosi döntése."
nem remélem, hanem hiszem, hogy isten újra cselekedni fog ebben a családban is.
a tesóm szépen végighallgatott, aztán elbúcsúztunk. utána mondta édesanyám, hogy még később is megemlegette azokat a gondolatokat, amelyeket akkor a bicikliúton meséltem neki. végül is nem hagyhatom, hogy megtévessze őt egy kanálromboló, nemde?
máté 24:24 "mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, és nagy jeleket és csodákat tesznek, annyira, hogy elhitessék, ha lehet, a választottakat is."
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szonya 2008.05.03. 12:00:12
lilelijah 2010.11.15. 10:16:36