készülődünk az esküvőre. nehéz. megvan az étterem… lehidaltak, mikor megtudták, hogy nem lesz alkohol-fogyasztás, sem hajnalig tartó asztalon táncolás… de egy kis hebegés-habogás után elfogadták a szitut. megvan a polgári és az egyházi helyszíne, a pásztor, aki összead minket, a vőlegény ruhája is a szekrényben lóg… ma vettem hat kiló gyertyát is dekornak, holnap meg megyünk hintót nézni, hehe. engem leginkább az apró részletek érdekelnek. szeretném, ha meg tudnánk tanulni édes drágámmal kovács kati csodás dalát (úúúúúgy szeretném megháááááláááálni), és az szólna a polgárin, mint szülőköszöntő ének, és agyalok még egyéb meglepetéseken is…
hetekkel ezelőtt megírtam a meghívó szövegét. olyan képet tervezünk rá, amelyhez egy kis közös történet is kapcsolódik. (majd elmesélem, persze.)
azért mindezek mellett főleg lelkileg próbálok változni. szeretek egyedül lenni, sokáig olvasni, bármikor szivesen beiratkoznék egy nyelvtanfolyamra, vagy későn jönnék haza gyülekezetből, de ezeket mondjuk fél év múlva már nem gyakorolhatom szabadon. valakihez tartozni fogok, és ez korlát is. megváltozik az életvitelem. lelkileg legalább annyira fel kell készülni a házasságra, mint külsőségekben. ezzel semmi újat nem mondtam mondjuk. ;)
ennyit mára. megyek tanulni. himnológia, hmmm, fincsi.
ja, és még valami:
ézsaiás 62:5 „amint örül a vőlegény a menyasszonynak, akként fog néked istened örülni.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.