myjesus

a hétvégi kényszer-tévézésem alkalmával (ld. egy-két bejegyzéssel korábban) volt „szerencsém” egy egykori, svédországban lezajlott boszorkányüldözésről is értesülni. félálomban is megrettenéssel hallgattam az emberi butaság (valójában a sátán)…

vasárnap délután elmentünk édes drágámmal a veresegyházi baptista gyülekezetbe. el voltam varázsolva. volt ott egy éppen gyászoló, nem hívő család, és a pásztor, ezt tudva, gyakorlatilag nekik intézte az aznapi üzenetet. a békéről volt szó. sok hitetlen csodálkozik a hívők…

amikor otthon vagyok a szülőknél, nem tudom elkerülni a tévét. egész éjjel szól, én meg ugye a kanapén alszom. ennek megfelelően félálomban hallottam már rablóüldözést, lányát megerőszakoló apa lihegését, a norvég királyi udvar kínos ügyeivel is terhelték már le…

milyen sok támadás ér minket feleslegesen. és milyen nehéz meglátni a valóságot, azt, ami van: az ember tényleges jellemét, viselkedésének miértjét.tegnap mesélte a főnököm, egyszer hogy megszégyenült egy néni előtt. ukrajnában találkozott ezzel az asszonnyal, aki kicsiny…

szombat-vasárnap suliban voltam. nagyszerű volt, bár ez a maratoni reggel nyolctól este hatig tartó észosztás azért leszívta az agyamat rendesen. ezt a kincset kaptam azonban egyik órán:átváltozásrossz voltam, de te azt mondtad, jó vagyok.csúf, de te gyönyörűnek találtál.végig…

csörög a telefon. ez sokszor megesik itt a bányában. küldjenek ruhát, cipőt, hűtőt, pénzt, valamit, valakit. "...akkor azt mondja, hogy az én alkoholista fiam, akit már kitett a felesége, kirúgtak az albérletből, dögöljön meg? maga is elküld? nézze, én egy hívő…