
azt, a kit megvádoltak boszorkánysággal, addig szurkálták tűvel, ameddig nem találtak a testén egy érzéketlen pontot. azt tartották ugyanis, hogy akin van ilyen pont, az az ördögé, ergo az boszorkány. mivel azonban ha egy embert tűvel szurkálnak, egy idő után lezsibbad a testének az a része, és érzéketlenné válik. magyarán bárkit szurkálunk tűvel, egy idő után érzéketlen lesz, tehát ma is akárkit el lehetne ítélni boszorkányság vádjával.
a másik „jel”, amely az ördögi jelenlétre utalt, az az anyajegy volt. élve el lehetett valakit égetni azért, mert volt rajta egy anyajegy! bárkit bedarálhatott a boszorkányüldözés, elég volt egy kis féltékenység, egy kis irigység: mondjuk egyik nő utálta a másikat, mert szép volt, ezért feljelentette boszorkányságért, hadd vesszen… és elveszett.
az akkori feljegyzések szóltak egy nőről, akit szinte halálra kínoztak, mégsem vallott, sőt, a máglyán is egyetlen hang nélkül égett halálra. keresztény volt. kitartott. nem úszott az árral. azt olvastam nemrég: egy folyóban csak a döglött halak úsznak az árral, az épek, élők az árral szembe mennek. vajon mi merünk az árral szembe menni, vagy döglött halként megyünk a „többiek” után? ez a boszisággal vádolt nő is megkapja az úrtól a jutalmát kitartásáért. a sátán tombolt örömében, örült a kivégzéseket kéjjel végignéző emberek ezreinek, ezt az egyet nem kaphatta meg: ez egy hanggal sem tagadta meg a benne élő istent.
a seprű takarításra, a sátán tanácsa megvetésre, isten szava pedig megfontolásra való.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.