megtérésem előtt annyit vártak el tőlem, hogy jó tanuló legyek, tiszteljem anyámat, segítsek nekik nyaranta a földeken, vegyenek fel az egyetemre, hetente hazajárjak szegedről, meg ilyenek.
mióta behívtam jézust az életembe, a barátaim, a családom, vagy egy egyszerű református mama is nekem esik, hogy hogy lehetek ilyen naiv, hogy hiszek, és, hogy az élet nem a "vallásosaknak" áll (nem vallásos vagyok, hanem hívő), miért van nyomor a földön, miért nem teszek valamit...
a tények tények maradnak: a nyomor azért van a földön, mert isten ellen mentünk, tettünk a kéréseire, parancsaira. csak magunknak köszönhetjük. egy ember nem tudja megváltoztatni a világot, tehát, nem tudok magam megmenteni minden alkoholistát, utcanőt, drogost, rákost. tény, hogy isten van, munkálkodik. akkor is így van, ha elhiszem, és kedves akarok lenni előtte, és akkor is, ha nem törődöm vele. lehet, hogy "a világ nem így működik, kislányom", de istent nem ez érdekli, hanem, hogy te ennek ellenére hiszel benne, avagy sem.
1 péter 3:15 "mindig készek legyetek megfelelni mindenkinek, aki számot kér tőletek a bennetek levő reménységről"
1 péter 3: 17 "mert jobb ha jót cselekedve szenvedtek, ha így akarja az isten akarata, hogynem gonoszt cselekedve."annál nincs fájdalmasabb, mint ha a benned élő krisztust alázzák, szidják. mert ha azt mondja: nagy az orrod, igaza van. ha azért ordítanak le, mert eltörted anya kedvenc vázáját, megérted. de a benned élő krisztus számonkérése fáj.
számonkérők kíméljenek.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.