a hétvégét barátainknál töltöttük pápa kedves kis városában. természetesen a jószág is velünk tartott. egy-két apróságot eltekintve nagyon jól viselte az ottlétet, a kirándulást, és a vasárnapi istentiszteletet is (melyet gyakorlatilag végigszundított).
a gyülekezeti alkalom előtt felkértek bennünket arra, hogy az igehirdetés előtt röviden beszéljünk azokról a dolgokról, amelyeket isten tett velünk. édes drágám kiment a közösség elé, és fél karján az alvó ebbel, elmondta, ő mi mindent tanult istenről a kutyával való foglalkozásunk során. ahogyan ő tartja a kiskutyát, úgy tart minket erős, óvó karján isten. ő pontosan tudja, mi kell nekünk, mire van szükségünk (még akkor is, ha mi azzal, amit ad, sokszor nem értünk egyet), mi pedig, gazdiként csupán csak sejthetjük, hogy mi jó ennek a kis állatnak. mindent megteszünk, hogy jó legyen neki, pedig nem is mi teremtettük, nem is a mi tulajdonunk (hiszen csak nevelőszülei vagyunk tíz hónapig)... hát hogyan ne gondoskodna rólunk tökéletesen a teremtő isten, az a személy, akié vagyunk, aki egyedivé és utánozhatatlanná formált minket, és aki tökéletesen ismeri az igényeinket?!
ahogyan pedig ez a jószág tökéletesen megbízik az őt tartó kézben, ugyanúgy kell(ene) hinnünk nekünk is, hogy isten, aki megteremtett minket, életet adott nekünk, és erre a világra hozott bennünket, gondoskodni fog rólunk, és soha el nem hagy, le nem ejt!
vajon tudok-e ennyire az úrra hagyatkozni? tudok-e mélyen, békében elszunnyadni a karjaiban, tudva, hogy semmi baj nem érhet, még álmomban, ebben a kiszolgáltatott helyzetben sem? bízom-e abban, hogy a teremtőm ellát mindennel, ami az élethez elengedhetetlenül kell? vagy a szívem mélyén még mindig ott a terv “vész esetére”, hogy magam mentsem meg önmagam, és a bankban ott a félretett pénz, hogy vész esetén az tartson meg?
zsoltárok 37:5 “hagyjad az úrra a te útadat, és bízzál benne”
zsoltárok 71:5-6 „te vagy az én reménységem, oh uram, istenem, én bizodalmam gyermekségemtől fogva! reád támaszkodom születésem óta; anyámnak méhéből te vontál ki engem”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.