myjesus

pénteken részt vettem egy, a fogyatékosok hitélete témakörében megrendezett konferencián. ezt a találkozót már húsz éve minden esztendőben megrendezik. tavaly éppen ebben a témában írtam a szakdolgozatomat, de sajnos nem jutott el hozzám a találkozó híre. idén azonban igen, így időben jelentkeztem, és szabadnapot kivéve, elmentem a bárczira.

tíz előadást hallgathattunk végig, mindegyiket más-más fogyatékossági területen dolgozó előadótól. egyikük videót is mutatott a szellemi fogyatékos fiatalok dicsőítő énekéről, imájáról és szentmiséjéről. megindító volt, hogy az ún. „épek” sokszor „túlokoskodott”, filozofikus, elutasító isten-megközelítése helyett hogyan imádják ők, (az ún. „fogyatékosok”) egyszerűen, leplezetlenül az ő teremtőjüket. persze, rosszmájúan lehetne azt mondani, hogy fel sem fogják, hogy mi történik velük, hogy mit is mond a szájuk… pedig ez nem így van. az egyik előadó tesztelte is ezt: megkérdezte az egyik fiataltól: „szoktál imádkozni?” ő: „szoktam imádkozni.” újabb kérdés: „isten jó?” ő: „isten jó”. hogy a kérdező leleplezze, vajon szolgai ismétlés-e a fiatal válasza, vagy érző szív rejlik mögötte, így érdeklődött: „isten rossz?” a szellemi fogyatékos lány megállt, döbbenten ránézett, majd kerekre nyílt szemekkel, lassan ezt mondta: „nem, isten soha sem rossz.”

isten a roncs testben élő, lelkileg megnyomorított emberek szellemét, vagyis azt a területet, mely istenhez kapcsolódhat, fenntartja magának, oda be tud férkőzni, ha valaki igent mond az ő szerető-megmentő személyére. a fogyatékosok szelleme is megszólítható, ők is tudnak hinni, imádkozni, és imádni a mennyei atyát, és így a mennybe jutni. sokszor könnyebben és természetesebben teszik ezt, mint sok, magát épnek nevező.

nincsen tehát mentségünk isten elutasítására, és érvényét veszti az a kifogás is, hogy isten nem elérhető, nem mutatkozik meg. a biblia azt mondja, isten mindenkinek beleültette a szívébe az istenismeretet, a vágyat az istennel való kapcsolatra, legyen az „ép” vagy „fogyatékos”. a válasz pedig, hogy erre a hívó szóra igennel vagy nemmel felelünk, a mi egyéni felelősségünk.

5mózes 30:11-14 „e parancsolat, a melyet én e mai napon parancsolok néked, nem megfoghatatlan előtted; sem távol nincs tőled. nem a mennyben van, hogy azt mondanád: kicsoda hág fel érettünk a mennybe, hogy elhozza azt nékünk, és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? sem a tengeren túl nincsen az, hogy azt mondanád: kicsoda megy át érettünk a tengeren, hogy elhozza azt nékünk és hallassa azt velünk, hogy teljesítsük azt? sőt felette közel van hozzád ez íge: a te szádban és szívedben van, hogy teljesítsed azt.”