myjesus

van a gyülekezetünkben egy ötgyermekes orvosnő. nem hallani őt sokszor bizonyságot tenni, de ha kimegy a gyülekezet elé, és megszólal, akkor biztos, hogy érdemes rá odafigyelni. isteni megtapasztalása már-már csodaszámba megy, és hetekre isten halk szavára hangolja a szívemet.

a mai megosztása arról szólt, hogy nemrég, egyik ügyelete során elment a gyermek-bőrgyógyászatra, ahol megpillantott egy nagyon ritka betegségben szenvedő kisgyereket. a bőrgyógyász kissé tanácstalan volt, hol is lehetne a kisgyereket szakszerűen kivizsgálni és ellátni. orvosnőnk azonban rögtön tudta a megoldást, és „csípőből” citálta az ország egyetlen helyét, ahol a betegség tüneteit enyhíteni tudják.

hogy hogyan tudta ezt a segítséget megadni a kritikus pillanatban? pár héttel azelőtt valakitől egy hatalmas kupac, gyermekgyógyászattal kapcsolatos újságot kapott. az egyiket kinyitotta, és éppen erről a ritka bőrbetegségről olvasott el egy cikket. majd becsukta a lapot, és azóta sem olvasott mást az egész kötegnyi papírkötegből.

valaki most nyilván azt mondja, ilyenek a véletlenek. vagy a vak szerencse. lehet, hogy lenne olyan, aki szerint az orvosnőnek az volt a karmája, sorsa, küldetése, hogy azon a gyereken segítsen. ő maga azonban azt vallja, hogy az isten készítette fel őt erre, és rajta keresztül akart cselekedni a gyermek életében. szerinte isten mindig mindenre felkészít, és minden nehézségben képes megsegíteni azt, aki belé veti a hitét, és reá támaszkodik.

ézsaiás 26:3 „kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében, mivel te benned bízik”

zsoltárok 48:15 „bizony ez az isten a mi istenünk mindörökké, ő vezet minket mindhalálig!”