myjesus

egyetemistaként, amikor többre vágytam istenből, mint amit a hideg templomi padokon ülve kaptam, és akartam valami szellemit, ami több mint evés és ivás, valamit, ami felemel, arra gondoltam, csatlakozom a mjogrthmn felekezethez. akkoriban magánénekre jártam, és a tanárnőnél meg is tanultam egy kedves éneket, amelyet ez a csapat dalolt. nem vizsgáltam meg, miről is szól a dal valójában, csak valami szívről meg szellemről, és a fényről meg a békéről szólt, így hát „jöhetett”. a szellemem vak volt és naivan befogadó. aztán lelkesedésem gyorsan alábbhagyott (ma már azt mondom, isten megóvott egy szektától, és ha nem tette volna meg, ki tudja, ma hol lennék?). de legbelül továbbra is ott motoszkált bennem az isten utáni vágy.

valami olyan igazságra volt szükségem, ahol nincs „de”. ami életigenlő és gyakorlatias. ami mindig, minden körülmények között igaz. ilyet nehéz találni, hiszen a kor vagy a politikai rendszer változásával az emberi „igazságok” megváltoznak. aztán évekkel később a biblia olvasásán „kaptam magam”. ezt ki kell próbálnom! – gondoltam. „ha a régieknél működött, és igaz, nálam is működnie kell, ha meg nem igaz, akkor én majd ’leleplezem’, és továbblépek”. de nem találtam rajta fogást azóta sem. az emberek, akik körbevesznek, és ugyanazt hiszik, mint én, ugyanabba a jézusba kapaszkodnak, akibe én, akit a bibliában ismertek meg, azok mind azt vallják: isten igazsága örök.

a mai igében olvastam: „akkor vagyunk a legsebezhetőbbek, amikor szellemileg éhesek vagyunk, mert ilyenkor két szellemi világ küszöbén állunk.” ha valaki éhes, enni akar. rátalálhat olyan szellemi igazságra, amely mögött nem isten áll (sátánizmus, fehér mágia, szekták, okkult gyakorlatok), amely akár tűnhet jónak, békésnek, áldásosnak is, de amelynek vége mégis a pusztulás (betegség, depresszió, halál, felbomlott kapcsolatok). de az éhség vezethet az istenre találáshoz is, és annak a gyümölcse maradandó épülés, szabadulás és öröm lesz.

nem mindegy tehát, mivel tápláljuk éhes szellemünket. meg kell válogatnunk az igazságnak kikiáltott dolgokat: úgy, mint ahogy a piacon megválogatjuk, hogy a halomnyi paradicsom közül melyik a valóban jó, a tápláló, az igazi, a hazai. (oly sokan hívják istennek azt, amiben ők hisznek, és olyan sokféle, egymásnak ellentmondó jellemvonást akarnak ugyanarra a személyre ráerőltetni, hogy le kell szögeznünk, kit nevezünk istennek. vagyis, hogy a paradicsom példájával éljek, olyan sokféle zöldségre mondják, hogy paradicsom, hogy nem lehet mind tápláló, érett, egészséges és finom… el kell döntenünk, hogy melyik „paradicsomságát” fogadjuk el és melyiket esszük meg.)

1 péter 1:25 „az úr beszéde megmarad örökké.”