myjesus

a barátnőmnek készített ajándékot szerettem volna befejezni, így a virrasztás mellett döntöttem. de ha már fent voltam, néztem egy kis tévét. na, itt követtem el a hibát (és jöttem rá, hogy újfent le kell szoknom a tévézésről, lelki békém érdekében). a megtörtént események alapuló „tábornok lánya” ment éppen. ezt az ominózus katonahölgyet egy éjszakán át, kikötözve és megalázva, lemeztelenítve erőszakolták katonatársai. az apja, hogy a katonaiskola hírét mentse, és, hogy ne törjön ki a balhé, ennek a rémtettnek az eltussolására bátorította lányát, aki depresszióba esett, és végzetes perverziókkal, kegyetlenkedésekkel kívánta bosszúját kitölteni a férfiakra.

nem is értem magamat, hogy miért nézek ilyen filmet, amikor egészen régtől fogva kiver a víz, elfog a pánik, meg a düh, ha nemi erőszakot látok, hallok. (például világi koromban volt egy pasim, akivel néztünk egy filmet, amelyben az ember margarinnal bekente a csajszi hátsóját, és nekiesett. én elkezdtem sírni, a csávóm meg tovább nézte a filmet, és a végén közölte, hogy nem vagyok komplett.) bérmálkozásomkor pedig mária szent gorettit választottam védőszentemül, egy olasz kislányt, akit egy fiatal férfi akart megerőszakolni, dulakodás után agyonszúrta, a kislány viszont még halála előtt kimondta: megbocsátott neki. kérdezték, miért őt választottam, mire azt válaszoltam, mert ez az a dolog, amit én soha nem lennék képes megbocsátani. azóta megjegyeztem, hogy a „mindig” és a „soha” olyan szavak, amelyeket csak istennek van joga használni. mikor megismertem jézust, rájöttem, hogy az emberfeletti, elképzelhetetlen tetteket csak vele képes megtenni egy ember. a megbocsátás pedig kifejezetten egy olyan dolog, amit csakis istennel lehet elérni. mára már hallottam egy olyan nőről, aki idős édesanyja gyilkosának bocsátott meg, olvastam corrie ten boomról, aki megjárta a lágert, végignézte nővére halálát, és mégis, meg tudott bocsátani kínzóinak. a világot járva hirdette, csak az képes meggyógyulni, talpra állni, aki képes megbocsátani, aki nem dédelget gyűlöletet a szívében. nem tudom, van-e olyan tett, dolog a világon, amit nem lehet megbocsátani. a filmet megnézve azért hajlok arra, hogy azt gondoljam, van. pedig az élet, a jézusba vetett hit nem ezt támasztja alá: emberek tömege bocsátott meg „megbocsáthatatlan” tetteket isten segítségével.

jeremiás siralmai 3:32 „ha megszomorít, meg is vígasztal az ő kegyelmességének gazdagsága szerint.”

2korinthus 1:3-4 „áldott az isten, az irgalmasságnak atyja és minden  vígasztalásnak istene; a ki megvígasztal minket minden nyomorúságunkban”