myjesus

tegnap voltam valakinél. idősödik. nincs férje, gyermeke, egyik barátnője nemrég halt meg. karácsonykor, húsvétkor, születés- és névnapján egyedül van. pár hónappal ezelőtti műtétekor végrendeletet akart írni, de nem volt kire hagynia kis lakását. „nagyon nagy dumája volt a pasinak, vitt erre-arra, nem csoda, hogy beleszerettem.” –mesélte. „amikor aztán mondtam neki, hogy gyereket várok, azt válaszolta, honnan lehet tudni, ki az apja. nagyon megalázott. két évig nem is kellett pasi.” mondanom sem kell, hogy az a gyerek nem született meg, sőt testvérei is lehettek volna… sajnálom őt, vagyis féltem, és aggódom érte. ennyi sebet, szeretetlenséget nehéz lehet elhordozni.

hónapok óta szitukat analizálok. az emberek legnagyobb fájdalma a szeretetlenség. akit nem szeretnek, nem fogadnak el, az elcsúszik, és szeretet-hajhász lesz. önimád, lakást díszít, munkamániás lesz, állatokkal veszi magát körül, vagy férfiakból csikarja ki a dédelgetést… és erre rámegy minden ereje, pénze, gondolata. az egész élete.

amikor megtértem, sokan azt hitték, ez azt jelenti, hogy örömtelenül fogok gubbasztani egy templomban. próbáltam nekik elmondani, hogy megismertem jézust, aki meggyőzött, hogy egyedüli, céllal teremtett lény vagyok, megváltott és szeretett. nincs szükségem a szeretet hajhászására, annak bizonyítására, hogy én jó vagyok, szép és okos, nem kell bizonyítanom semmit ahhoz, hogy szeretve érezzem magam. nyilván nekem is lesznek gondjaim, nem járok én sem felhőkön, de ennyire reménytelen, elesett és szeretetlen sem leszek soha, ha megmaradok istenben.

sokszor arra bátorítják a kamasz lányokat, hogy álljanak a tükör elé, és „barátkozzanak meg” új testükkel, nőies vonásukkal. ha erről megfeledkeznek, és nem fogadják el, nem „szeretik magukat”, a kíméletlen fogyásba (áá, nem is ismerek ilyeneket…), önpusztításba menekülhetnek. de szellemileg is bele kell néznünk ebbe a tükörbe, mert ha nem tesszük, és nem látjuk meg, fogadjuk el esendő, de jézus által szeretett lelkünket, könnyen a sivárság, depresszió, lenézés juthat osztályrészül. szívesen megmondanám ennek a hölgynek is, hogy nézzen tükörbe, és gondolja újra… lehet, hogy egyszer meg is mondom neki.

jakab 1:22-25 „az igének pedig megtartói legyetek és ne csak hallgatói, megcsalván magatokat. mert ha valaki hallgatója az igének és nem megtartója, az ilyen hasonlatos ahhoz az emberhez, aki tükörben nézi az ő természet szerinti ábrázatát: mert megnézte magát és elment, és azonnal elfelejtette, milyen volt. de a ki belenéz a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad a mellett, az nem feledékeny hallgató, sőt cselekedet követője lévén, az  boldog lesz az ő cselekedetében.”

zsoltárok 94:14 „bizony nem veti el az úr az ő népét, és el nem hagyja az ő örökségét!”