myjesus

szombat délelőtti vizsgám után az újpesti baptista imaház felé vettem az irányt. véradásra mentünk édes drágámmal. ő nem adott, azzal a mottóval, hogy „egy testőr nem adhat vért, mert az ellenség a gyengesége idején lendül támadásba, és ez megengedhetetlen!” hehehe. de türelmesen várt és bátorított, amíg én átestem a vizsgálatokon és a „lecsapoláson”. utoljára hét éve adtam vért, amikor még ötven kiló voltam. aztán „annyira szerettem az életemet”, hogy drasztikus fogyókúrába kezdtem. a szűztea nevű találmány segítségével minden „átfolyt” rajtam, negyvenpár kilóra fogytam, de terveim között szerepelt, hogy addig éhezem, amíg… na, mindegy. most, hogy újra elértem a félszáz kilós versenysúlyomat, és adódott ez az alkalom, elmentem. a faliújságon így hirdették a lehetőséget: „egy véradással négy ember életét mentheti meg. a tudomány jelenlegi állása szerint a vér semmi mással nem pótolható.” én, a kis senki, azzal, hogy negyed óráig volt bennem az a varrógéptű, négy ember életét mentettem meg. a vérem semmivel nem pótolható, mert a tudósok még nem tudtak élő, életet hordozó vért előállítani különféle anyagokból. a tudomány mai állása szerint a vérben élet van, amely semmivel nem pótolható. ugyanez van a bibliában is leírva. (3 mózes 17:11 „mert a testnek élete a vérben van”). jézus vére semmivel sem pótolható, és az ő vére nem négy ember életét mentette meg, hanem mindenkiét. vérében élet van.

miután összeszedtem magam, "elvittem" édes drágámat a meglepetés színház előadására. majdnem meglepetés lett belőle, de sajnos elkottyintottam magam ebéd közben… hahaha. a meglepetés színház egy rögtönző színjátszó csoport, akik bibliai történeteket játszanak el. az elején egy játékmester megkérdezte a nézőket, melyik bibliai történetet szeretnék látni, és kinek a szemszögéből. édes drágám nem sokat lacafacázott, péter vízen járását kérte, a hajó szempontjából. (nagyot néztek a színészek, de végül ketten eljátszották a magabiztos hajót, "akinek" nem nagy kunszt a víz színén maradni, és elképedve "nézte végig", ahogyan jézus és péter a víz tetején összetalálkozik). én a gadarai ördögűzés után történteket szerettem volna látni: ahogy jézust kiűzik a városból. azt kerekítették ki belőle, amit gondoltam: az önző, kapzsi, pénzsóvár embereknek fontosabb volt száz disznó, mint két meggyógyult ember. aztán valaki a gazdag ifjú történetét kérte, a vagyon szempontjából. a vagyon egy sárgába öltözött fiú volt, aki folyton ott járt az ifjú nyomában, és nem engedte őt el. összeölelkezve álltak a mini-jelenet végén: még nem jött el az ideje, hogy megszabaduljanak egymástól.

az előadásokból hiányzott valami, ebben egyetértettünk, de azért nagyon érdekes, gondolatébresztő volt.

vasárnap az istentisztelet után moziba mentünk: az igenember című filmet néztük meg jim carrey-vel. ez a szerencsétlen banki alkalmazott mindenre nemet mondott, legyen az kölcsön, vagy bulimeghívás. mígnem egyszer összefutott egy baráttal, aki meginvitálta egy szektába, az "igenemberek" közé. a lényege, hogy mindenre igent kell mondaniuk. rögtön azzal kezdte, hogy egy csövinek igent mondott, és elfurikázta őt egy parkba, és odaadta az összes pénzét. kifogyott a benzine, a telefonja lemerült, kezdte feladni az egészet, de aztán minden csodásan alakult. azáltal, hogy mindenre igent mondott (gitároktatás, koreai nyelvlecke, bulik), számtalan jó dolog érte, barátokat, jó munkát, elismerést szerzett. kezdte élvezni az életet. szinte fanatikus lett, mire rádöbbent, hogy mondhat nemet is, sőt néha kell is. igenembernek kellett lennie, meg kellett nyílnia az új lehetőségek felé, igent kellett mondania rengeteg dologra ahhoz, hogy boldog lehessen. a humorral fűszerezett, mégis elgondolkodtató film engem életem legfontosabb döntésére emlékeztetett. amikor jézus mellett döntöttem, igent mondtam a hívására, igenember lettem. sok mindenre nemet mondtam, de még többre igent. ahogy a filmben is elhangzott, nem mindenre kell igent mondani, válogatás, megfontolás nélkül, hanem ésszerűen kell döntenünk, de nyitottan, a jóra fogékonyan. jézussal magabiztos lettem a döntéseimben. hisz ő mindig segít, vezet. jézus igenemberré tett. igent mondtam az (örök)életre.

zsoltárok 112:1 „boldog az ember, a ki féli az urat, és az ő parancsolataiban igen gyönyörködik.”