…ezt a mondatot nemrég olvastam, és nagyon elgondolkodtatott. végül is igaz. ha azt mondod, mindenben hiszel, mert mindenben van igazság, akkor könnyen ellentmondásba kerülsz. hiszen jézus azt mondta, ő az út, az igazság, az élet, és senki nem jut a mennybe, csakis őáltala. magyarán nem hiheted, hogy a „többiek” is igazat mondanak, hiszen vagy jézus, vagy buddha és társai. ha a lélekvándorlásban hiszel, akkor nem hihetsz egyúttal abban, hogy te isten egyetlen, előre eltervezett, okkal a földre küldött, megismételhetetlen teremtménye vagy. a kettő kizárja egymást. nem hiheted, hogy bűneid jogos következménye a betegség, az átkok, ha azt hiszed, hogy jézus meghalt érted, és tiéd a gyógyulás és a megbocsátás. a világ kettes számrendszerben működik. vagy dohányzol, vagy nem, vagy megszülöd a gyerekedet vagy elveteted, de nem lehet „csak egy kicsit” emellett vagy amellett dönteni.

tegnap sokkolt egy ismerősöm iwiw-es oldala. a képei között van valami buddhista vezér, meg egy indiai isten jele, és hasonlók. annyira elkeseredtem, hogy azt nem tudom elmondani. egyszerre voltam szomorú és dühös, csalódott, és lehangolt. más esetében is ez lettem volna, de tudva, hogy ezt a lányt én egyszer meghívtam alpha kurzusra, el is jött, majd mereven elutasított mindenféle további invitációt jézus krisztus irányába!? és most megtalálta őt valami más. régebben még azt gondoltam, hogy jó, a lényeg, hogy az ember harmóniába kerüljön önmagával, megtalálja a békét és a boldogság forrását, legyen az bármiféle vallás. ma már nem így gondolom. isten azt mondta, hogy ő az egyedül élő isten, és a többiek nem azok. vajon a többi vallás istene is azt mondja, amit jézus, hogy „csak ő, és senki más?” összetörtem, mert rájöttem, hogy nem voltam jó agyagedény isten kezében, amelybe ki tudta volna önteni szeretetét, és el tudta volna érni ezt a lányt rajtam keresztül. elrontottam valamit, mert a lány futva menekült buddha karjaiba, mert valami rémisztőt mondhattam neki jézusról. elkeseredésemben elkezdtem imádkozni érte, és egyre jobban fájt, hogy alkalmatlan voltam egy feladatara, amelyet isten nekem szánt. ha valaki éli kis világát, és nem akar „vallásos”, jézushoz tartozó lenni, az oké, olyat már sokat láttam, fájt, de nem szenvedtem tőle. de most, ahogy látom meditáló, idegen, fals tanokat magába szívó barátnőmet, úgy érzem, meghasad a szívem. „az zsákutca, te!” kiáltanám, de úgysem értene meg.

ez a történet vígasztal:

1 királyok 18:20-39 „és elkülde akháb mind az egész izráel fiaihoz, és egybegyűjté a prófétákat a kármel hegyre. és odamenvén illés az egész sokasághoz, monda: meddig sántikáltok kétfelé? ha az úr az isten, kövessétek őt; ha pedig baál, kövessétek azt. és nem felelt néki a nép csak egy szót sem. akkor monda illés a népnek: én maradtam meg csak egyedül az úr prófétái közül; míg a baál prófétái négyszázötvenen vannak; adjatok azért nékünk két tulkot, és õk válaszszák magoknak az egyik tulkot, a melyet vagdaljanak darabokra, és rakják a fákra; de tüzet ne tegyenek alája; én pedig a másikat készítem el, a melyet a fákra rakok, de tüzet én sem teszek alája. akkor hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, és én is segítségül hívom az úrnak nevét; és a mely isten tűz által felel, az az isten. és felelvén az egész sokaság, monda: jó lesz! és monda illés a baál prófétáinak: válaszszátok el magatoknak az egyik tulkot, és készítsétek el ti először; mert ti többen vagytok, és hívjátok segítségül a ti istenteknek nevét, de tüzet ne tegyetek alája.

és vevék a tulkot, a melyet nékik adott, és azt elkészíték, és segítségül hívák a baálnak nevét reggeltől fogva délig, mondván: baál! hallgass meg minket! de nem jött szó, sem felelet. és ott sántikáltak az oltár körül, a melyet készítettek. akkor monda illés az egész sokaságnak: jõjjetek én hozzám. és hozzá méne az egész sokaság, és megépíté az úr oltárát, a mely leromboltatott volt. és vőn illés tizenkét követ, a jákób fiai nemzetségeinek száma szerint, a kiknek az isten azt mondotta volt: izráel legyen  a te neved; és oltárt építe a kövekből az úr nevében, és egy árkot húzott az oltár körül, a melybe két véka vetni való mag férne. és oda készíté a fát, és felvagdalá a tulkot, és felraká azt a fára; és monda: töltsetek meg négy vedret vízzel, és öntsétek az égőáldozatra és a fára. monda ismét: tegyétek ezt még egyszer! és másodszor is azt tevék. monda még is: harmadszor is tegyétek meg! és harmadszor is azt mívelék; úgy, hogy a víz lecsurgott az oltárról, és még az árok is tele lett vízzel. és a mikor eljött az esteli áldozás ideje, oda lépett illés próféta, és monda: óh uram, ábrahámnak, izsáknak és izráelnek istene, hadd ismerjék meg e mai napon, hogy te vagy az isten az izráelben, és hogy én a te szolgád vagyok, és hogy mindezeket a te parancsolatodból cselekedtem. hallgass meg engem, uram, hallgass meg engem, hogy tudja meg e nép, hogy te, az úr vagy az isten, és te fordítod vissza az ő szívöket! akkor alászálla az úr tüze, és megemészté az égőáldozatot, a fát, a köveket és a port, és felnyalta a vizet, a mely az árokban volt. mikor ezt látta az egész sokaság, arczra borult, és monda: az úr az isten!

az úr az isten!”