valahol külföldiában most zajlik egy bonyolult kísérlet. fizikusok arra akarnak rájönni, hogyan keletkezett a föld, s rajta az élet. iszonyatos pénzeket emészt el, és, ahogy hallottam, le is kellett állniuk, mert elromlott a részecskegyorsítójuk. (még szerencse, hogy istennek semmije nem mondta fel a szolgálatot teremtés közben.)

azért imádkozom, hogy érje el ezeket a fizikusokat isten szelleme, és térjenek meg ott, a laborban. essenek térdre isten hatalma előtt, változzon meg a szívük úgy, hogy szinte ne is értsék, mit is kerestek ott, mit is akartak bizonyítani. a média kénytelen lenne beszámolni a csodaszámba menő történésről, és minden országba eljutna a megtért tudósok híre. nem a tudománnyal van bajom, isten szerintem azért engedi az embert a világ dolgaiba ennyire belelátni, hogy hadd csodálkozzanak, gyönyörködjenek a teremtés mélységeiben... a tudomány kell, mert erősíti a hitet, ha látjuk, hogy a semmiből nem lesz semmi, és, hogy a világ egy intelligens elme tervezése. szerintem a tudomány ateizmussal társulva tragikus, elkeseredett, vég nélküli kutakodás. pedig a megoldás ott van az orruk előtt.

2 timóteus 4:3-4 "mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök; és az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak."