életem első harmadában, világiként nem sok esküvőn voltam, és persze az a kevés sem volt keresztény ünnep. mióta megtértem, voltam vagy öt keresztény menyegzőn, a miénket is beleértve. nem az volt a különbség, hogy az egyiken nem volt alkohol és tánc, de még csak nem is az volt más, hogy az egyiken többször hangzott el jézus neve.
unokatestvérem szombati esküvőjén (amely egyébként csodaszépre és bájosra sikeredett) az volt a szomorú, hogy ment a világi mulatós, és az emberek önmagukról megfeledkezve énekelgették, hogy „forgatja a karikagyűrűjét, siratja a régi szeretőjét”…(miért természetes a megcsalás, a szerető, miért gondolják azt, hogy az esküvő egyenlő az önként vállalt rabsággal?)
sőt unokatesómat beválasztották a papucsférjek rendjébe. nem hogy azt mondták volna el neki, hogy ne igazodjon ehhez a világhoz, hanem legyen kemény vezetője a családjának, vállaljon felelősséget, legyen véleménye, és a fontos dolgokban ő hozza meg a döntést. istennek ez a terve a férfiakkal. a szellemi-anyagi-testi vezetés. isten a macsókat részesíti előnyben. na jó, ez egy kicsit túlzás, de a lényeg: a férfi vezetésre, a nő behódolásra, alkalmazkodásra terveztetett.
nem akarom ezt túlzásba vinni, de szerintem egy esküvő ne legyen tele negatív megvallásokkal, sőt kvázi átkokkal. mi az, hogy régi szerető? miért papucsférj? miért mondatják el egy férfival, hogy boldogan fog ablakot pucolni, ki mondta, hogy ez egy férfi feladata? és ha ezek hamis dolgok, akkor miért mondjuk és mondatjuk el egy ünnepi alkalmon? sokan hisznek a szavak erejében: hogy ha kimondják, hogy meggyógyultak, akkor tényleg egészségesek lesznek, vagy, ha jót mondanak róluk („sikeres vagy és szép”), akkor az kisugárzik, és tényleg olyan lesz az ember… mégsem gyakorolják ezt tudatosan, hanem utat engednek a „romlott beszédnek”, úgymond viccből.... de vajon lehet-e ezzel viccelni?
én, megismerve az úr jézust, és az ő teremtő szavait, a 4 mózes 6:24-26-ot mondom rájuk, az unokatestvéremre, és feleségére, beára:
„áldjon meg tégedet az úr, és őrizzen meg tégedet. világosítsa meg az úr az ő orczáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. fordítsa az úr az ő orczáját te reád, és adjon békességet néked.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.