hannának köszönhetően eljutottunk „a társulat” jubileumi „istván, a király” előadására. a bazilika előtti tér hamar megtelt emberekkel. mi álló jegyet kaptunk, de én így utólag nem bánom, annyira nem volt vészes... tudom, égő, de én még sosem láttam ezt a darabot, sem tévében, sem színpadon, úgyhogy az újdonság erejével hatottak a negatív megvallásokkal, okkultizmussal teli dalok… nem is csoda, hogy ide jutottunk: őseink szellemekkel diskuráltak, ármánykodtak, a hatalomba voltak (vannak?) szerelmesek, vagy éppen jézus nevében mészároltak (melyik bibliai részben mondja jézus, hogy öljetek, emberek?). na, abba is hagyom ezen eszmefuttatásomat, állati nagy szégyen vagyok, hehe. :)

egyébként ez a dal tetszett a legjobban (kiről szól vajon, na, kiről?)

valakinek holnap le kell győzni a sötétséget,
mondd, te kit választanál?
valakinek holnap át kell írni a régi meséket,
ó, mondd, te kit választanál ?
valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot
mondd, te kit választanál? valakinek holnap le kell tépni magáról a láncot
ó, mondd, te kit választanál?

valakinek holnap le kell mondani hivataláról
mondd, te kit választanál? valakinek holnap át kell venni a korona ékszert
mondd, te kit választanál?
valakinek holnap le kell tennie végül a fegyvert
ó, mondd, te kit választanál?
valakinek holnap meg kell válni az életétől
ó, mondd, te kit választanál?

jézust királynak!