isten sokféleképpen tud válaszolni problémáinkra, kérdéseinkre. ritkán üvölt le a mennyből egy igent vagy egy nemet, helyette embereket, szituációkat küld, vagy egy egyértelmű "megérzést" ültet a szívbe, esetleg nagy-nagy békét ad valamilyen kérdés kapcsán.

nemrég még azon merengtem, vajon hogyan kellene a jövőben születendő gyerekeinket nevelni: hívő módjára, de akkor esélyes, hogy nem őszinte lesz a hit, csak egy máz, egy nagy üresség, vagy hagyni kell a gyereket, hadd válassza ő jézust felnőttként, és nem foglalkozni a "vallásos" neveléssel? istenre bíztam a dolgot, gondoltam, hogy mutat majd valamit, amiből tudni fogom, mi a teendő...

aztán a bárka táborban meg is kaptam a választ. úgy mart belém a felismerés, hogy isten milyen viselkedést vár el a nevelésben, hogy biztos vagyok benne: tőle jött ez a látás. kedvencem, egy alig hároméves fürtös kislány állt a kanapé tetején, és üvöltött a többiekre: "gusztustalan pisisek vagytok" és "szétrúglak, mint a szart!". ledöbbentem. a hívő szülők gyereke úgy ontotta magából ezeket a mondatokat, mintha otthon ezt gyakorolták volna. pedig valószínűleg a bölcsődében szedte fel. pár órával később határozottan odalépett hozzám, és csillogó szemmel rábökött egy könyvre: "mesélsz nekem az úr jézusról?" micsoda kettősség! a csúnya szavakról valószínűleg nem tudja, hogy azok, viszont, ha nem kapna otthon jó nevelést, eluralkodnának rajta ezek a kifejezések. ha otthon nem látna egy határozott vezetőt, az úr jézust, akkor a világ könnyen bekebelezhetné. a döntés azonban az övé, hogy elfogadja-e a szülők példáját, az imádkozó, böjtölő, adakozó, jót tevő, jézust követők életmódját.

felelősségünk van az úr jézust bemutatni nekik, ez vált számomra világossá. beszélni kell nekik róla, és remélni, hogy egyszer saját meggyőződésből, őszintén elfogadják életük uraként.

zsoltárok 119:9 "mi módon őrizheti meg tisztán az ifjú az ő útát, ha nem a te beszédednek megtartása által?"