angliában, mikor megtértem, belevetettem magam a misszióba, a tenni vágyás úgy jelentkezett, mint valami függőség: nem tudtam szabadulni tőle. mindig lehetett rám számítani, és mindig volt is mit tenni. tagja voltam az egyetemen a christian unionnak. szerveztünk egy missziós hetet, szemetet szedtünk az utcán, koncertet szerveztünk (én is benne voltam egy vicces színdarabkában, majd egyszer elmesélem), koleszokban mosogattunk, és mindenkit vártunk a chaplaincyben beszélgetésre, zenélésre, kávéra.
a falat is kidekoráltuk erre az alkalomra, igeversekkel, fotókkal, színekkel. én egy borítékot ragasztottam a falra, és ráírtam "szerelmes levél neked". a borítékba pedig egy kis kártyát tettem ezzel a felirattal: "i'll love you forever. jesus". ma, ezen a szép napon, amelyen mindenki azt hiszi, tárgyakat kell venni a másiknak a szeretete kifejezésére, és, hogy évente egy nap elég, hogy valakit agyonnyomjunk szép, mázas szavakkal, tehát ezen a február tizennegyedikén én ezt ajánlom elolvasásra:
fejszés andrás:
szeretni
szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
embert szeretni így kellene.
szeretni annyit jelent: magamat adni.
a teljes szeretet: énemet feladni.
krisztust követni így kellene.
feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az agapé - az isteni szeretet
így szeretett isten: adott, nem kért,
hanem jézusban önmagát adta
a világért
be my jesus (not only on 14 february).
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.