myjesus

angliában, mikor megtértem, belevetettem magam a misszióba, a tenni vágyás úgy jelentkezett, mint valami függőség: nem tudtam szabadulni tőle. mindig lehetett rám számítani, és mindig volt is mit tenni. tagja voltam az egyetemen a christian unionnak. szerveztünk egy missziós hetet, szemetet szedtünk az utcán, koncertet szerveztünk (én is benne voltam egy vicces színdarabkában, majd egyszer elmesélem), koleszokban mosogattunk, és mindenkit vártunk a chaplaincyben beszélgetésre, zenélésre, kávéra.

a falat is kidekoráltuk erre az alkalomra, igeversekkel, fotókkal, színekkel. én egy borítékot ragasztottam a falra, és ráírtam "szerelmes levél neked". a borítékba pedig egy kis kártyát tettem ezzel a felirattal: "i'll love you forever. jesus". ma, ezen a szép napon, amelyen mindenki azt hiszi, tárgyakat kell venni a másiknak a szeretete kifejezésére, és, hogy évente egy nap elég, hogy valakit agyonnyomjunk szép, mázas szavakkal, tehát ezen a február tizennegyedikén én ezt ajánlom elolvasásra:

fejszés andrás:

szeretni

szeretni annyit jelent, mint adni,
ezzel örömöt szerezni másnak,
minden alkalmat megragadni,
hogy bús arcokon mosolyt lássak,
terheit hordozni egymásnak...
embert szeretni így kellene.

szeretni annyit jelent: magamat adni.
a teljes szeretet: énemet feladni.
krisztust követni így kellene.

feladni akaratomat, ízlésemet,
az indulatokat, érzületet,
és akkor bennem is megszülethet
az agapé - az isteni szeretet

így szeretett isten: adott, nem kért,
hanem jézusban önmagát adta
a világért