egy ősbaptista írta nemrég, mennyire megmosolyogja blogomat, ifjú keresztényi megnyilvánulásaimat.
megtérésem után közvetlenül eluralkodott rajtam egyfajta kisebbségi komplexus (jelzem, ez azelőtt is jellemző volt rám). kevesebbnek éreztem magam azoknál, akik keresztény családban nőttek fel. nekik a vérükben is a biblia tanítása folyik, az agyuk kidolgozott, a szavuk aranyat ér. nekik nincs is miből megtérniük, gondoltam akkoriban. nekem meg persze új volt minden a bibliában, sosem böjtöltem azelőtt, és imaként is csak a miatyánkot ismertem, meg az üdvözlégyet. én még vissza tudok emlékezni káromkodós, férfigyűlölő, horoszkópokat meg nőcis smink-haj-trend magazinokat bújó, betegesen fogyókúrázó éveimre, nekik meg nincsenek ilyen emlékeik… ezt gondoltam akkor.
aztán elolvastam ezt:
senki sem ér többet a másiknál ezen a földön. isten szemében egy a fontos, hogy hiszünk-e benne, és fiában, jézusban, hogy ő ajándékul adta magát, a vérét, hogy újra megbékélessünk istennel. aki ezt megvallja szívből, az kedves lesz istennek, és megy a mennybe. a többiek maradnak. azok is, akik egész életükben nagyon-nagyon jók voltak. mert nem azon múlik, hogy menny vagy pokol, hogy mennyi jót tettünk, hanem, hogy kiben hiszünk.máté 18: 12-14 „mit gondoltok? ha valamely embernek száz juha van, és egy azok közül eltévelyedik: vajon a kilencvenkilencet nem hagyja-e ott, és a hegyekre menvén, nem keresi-e azt, amelyik eltévelyedett? és ha történetesen megtalálja azt, bizony mondom néktek, inkább örvend azon, mint a kilencvenkilencen, amely el nem tévelyedett. eképpen a ti mennyei atyátok sem akarja, hogy egy is elvesszen e kicsinyek közül.”
ilyetén pedig mindegy, az ember mikor tér meg jézushoz, tizenkét évesen, netán huszonöt évesen, mint én, vagy hatvanévesen, halála előtt egy perccel. igazságtalanság? ellenkezőleg: kegyelem, lehetőség, esélyegyenlőség.
senkinek sem kell szégyenkeznie, vagy kisebbnek, kevesebbnek éreznie magát, mert felnőtt korában tért meg. nekem ezt tanította meg isten. olvastam egy jó mondást is ehhez: „az a tolvaj, amelyik naponta keservesen meg akar változni, és nem lopni többé, fényévnyi távolságra van azelőtt a nemes úriember előtt, aki sosem tett ilyet.” lehet, hogy én nem vagyok egy ősbaptista család sarja, benne voltam mindenben, amit ocsmányágnak lehet nevezni, de isten szemében mégis egyenlő vagyok velük.
primus inter pares. istennél nem létező fogalom.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.