tegnap mesélte a főnököm, egyszer hogy megszégyenült egy néni előtt. ukrajnában találkozott ezzel az asszonnyal, aki kicsiny kuckójának falát igeversekkel tapétázta ki. borzalmas helyesírását rögtön megjegyezte a vezetőnk, hogy ti. hogyan lehet isten szavát így megcsúfolni. a néni megszégyenülve elmondta, nemrég kezdett el olvasni-írni tanulni, nincs bibliája, az igeverseket, amin úgy felbátorodott, az imaházban írta le, úgy, ahogy hallotta a pásztortól.
nem minden az, aminek látszik. sokszor sokkal több húzódik meg egy történés mögött, mint amit mi észlelünk.
fáj például, hogy egy ölelés, egy vőlegényemnek adott csók miatt valaki azt feltételezi, hogy én egy könnyű nő vagyok, vagy, hogy édes drágámmal paráznák vagyunk. könnyen jön a mindenféle feltételezés, hiszen nem látszik a küzdelem, a majd' belehalás, a harc, amit naponta folytatunk, éppen azért, hogy kibírjuk, hogy ne fonódjunk össze édes drágámmal kibogozhatatlanul. nem látszik, hogy mennyi könny van emögött, hogy mennyi ordibálást kellett elviselnem, hogy "ez a világ nem erről szól... amit ti csináltok, az beteg, gondolkozz ezen el... nem vagytok normálisak..."
most látom csak igazán, milyen nehéz betartani ezt:
1 péter 1:15 "hanem a miképen szent az, a ki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben"ez nem csak azt jelenti ugyanis, hogy éljünk istennek tetsző módon, hanem azt is, hogy mások cselekedetét is tisztának gondoljuk, ne ítéljünk szemeink látása szerint. és ez legalább akkora kihívás, mint szentnek lenni.
nem mind arany, ami fénylik. de sokszor arany az, ami nem fénylik.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
szeretett 2007.10.31. 14:10:30