fáj a hasam. nem kicsit, nagyon. régebben ilyenkor szidtam mindent, ami női mivoltommal kapcsolatos, lázadtam, belül ment a hiszti, kívül meg a hányás és a földön fetrengés. a fájdalom megtérésem után is megmaradt. a hozzáállásom változott meg, de az gyökeresen. íme a mondat, amely segített beletörődni ezekbe a napokba:
1 mózes 3:16 "az asszonynak monda: felette igen megsokasítom viselősséged fájdalmait, fájdalommal szülsz magzatokat"na, tessék. ezt is megmondta. isten nem ígérte, hogy az élet a földön könnyű lesz és fájdalommentes. megmondta, hogy fájni fog a nőknek minden, ami a születéssel kapcsolatos. azóta ugyanolyan tehetetlenül, de egyfajta derűvel élem meg ezt a pár napot havonta.
az ember csak a születéskor, gyermeknemzéskor "nyúlhat bele" a teremtésbe, ez is isten ajándéka. jog és felelősség egyben. ezért bír olyan nagy jelentősséggel a szex, a gyermekszületés, vagy akár azok a nehéz napok.
úgyhogy hagyom, hadd fájjon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.