ha az ember nyíltan él, vagyis, nem sok mindent titkol az életéből, azzal ugyan kiszolgáltatja magát másoknak, mégis: elveszi a támadások, pletykák, feltételezések élét azzal, hogy önként vall gyötrelmeiről, érzéseiről, problémáiról. szóval: van jó és rossz oldala is annak, ha valaki nem rejt véka alá semmit.

kitárulkozó életemnek pont az árnyoldalát éltem meg minap, amikor valaki, tudván, hogy mióta és mennyire szeretnénk gyermeket, kedves tanáccsal látott el: „lazuljatok el, rúgjatok be, és meglásd, összejön az a baba!” elmeséltem az illetőnek, hogy ami őt szabaddá tette, és ami neki két gyermeket eredményezett, nevezetesen a dorbézolás, az számomra maga lenne a rettegés, a bizonytalanság (soha nem rúgtam még be, és nem is szeretnék, a „bulik” pedig mindig is feszélyeztek).

engem éppen az szabadított fel, az hozott megnyugvást és békét, amikor közölték: szigorú diétával és mozgással meggyógyulhatok, és lehet gyerekem. röviden: számomra a korlátok hoztak szabadságot. az elmúlt egy évben nyugodtabb és reménytelibb napokat élek, mert tudom, merre haladok, és tudom, milyen szabályokat kell betartanom a siker elérése érdekében.

paradoxon. a korlátok szabaddá tesznek. felszabadítanak a döntéshozatal nehézségeiből, lazán tudok igent mondani a „szabad” dolgokra, ugyanakkor nemet a „tilosakra” – a saját, jól felfogott érdekemben. a korlát nem kényszerré, hanem segítséggé vált.

ezt éltem meg annak idején a megtérésemkor. istent választottam, de ezzel nem korlátok közé kerültem, és nem került mindenre tiltó tábla… hanem egyértelmű vezetést kaptam arra, mi a jó nekem, és mi az, amit saját érdekemből nem célszerű választanom. elhagytam azokat a dolgokat, amelyek nem váltak sem az én, sem a mások javára, és igent tudtam mondani arra, ami az életre visz.

róma 8:12-13 „nem vagyunk a régi természetünk uralma alatt. nem szükségszerű, hogy annak a kívánságai szerint éljünk. ha ugyanis a régi természet szerint éltek, meg fogtok halni. ha viszont a szent szellem segítségével könyörtelenül lemetszitek a régi természet dolgait, akkor fogtok igazán élni.”