tudom, hogy most szívesen megköveznél, de el kell mondanom, hogy én nagyon szeretem ezt az időjárást. csak a vonaton szenvedek, mert az már nekem is sok egy kicsit, hogy ruhában kell szaunáznom. :)

de még ezeket a perceket is bearanyozza az, ha ilyenkor az emberek reakcióit, beszélgetéseit figyelhetem. most például annak voltam tanúja, hogy két lenge ruhás, rogyásig ékszerezett, feltűnően sminkelt tizenéves lány csoszogott végig a vonaton, majd megállt az előtérben, és énekelni kezdett. a modern magyar szerelmes dal rosszul állt a szájukban, mégis, örültem, hogy nem a vasutasokat vagy az időjárást szidták, hanem dalra fakadtak.

aztán elindultunk, becsapódott az ajtó, így már csak távolról szűrődött be iskolázatlan hangjuk. ekkor két idős nőre lettem figyelmes: régi, megsárgult füzetkéket bújtak. mint kiderült, dalszövegek voltak a papíron: a hölgyek ugyanis rövidesen rágyújtottak egy lassú szerelmes dalra. rekedtes cérnahangjukon meglepő volt a szöveg: nekem olyan férfi kell, aki gyengéden átölel…

a két generáció disszonáns kórusa aztán egészen hazáig adott témát a gondolkodásra. mindig megerősödöm abbéli hitemben, hogy az ember alapvetően nem változik: céljai, motivációi, lázadásra való hajlama vagy szeretetre való vágyódása állandó. az évtizedek, évszázadok során a díszletek meg a jelmezek változnak ugyan, de az ember maga…?!

éppen ezért nem értem, hogy miért mondja valaki, hogy a biblia ódivatú, a mai korban már nem érvényes. mert, mi változott alapvetően az emberi életekben? régen gyermekágyi láz volt, ma abortusz, akkor többnejűség, ma válások sorozata, korábban éhezés, ma anorexia meg bulímia, a pestis helyett rák pusztít, a régi vándorinasok ma ösztöndíjas egyetemisták, a hippik meg emosok… de az ember! az emberiség! miben változott?

nem a szerelmet, a gyengédséget keresi-e életének minden szakaszában? nem ugyanazok a vágyak, örömök és szomorúságok foglalkoztatták az egyéneket az őskorban, a középkorban, vagy a huszonegyedik században? ugyanarra van ma is szükségünk: elfogadásra, szeretetre, családra, meg valamire, ami boldogságot okoz. ezeken túl meg egy vezérfonalra, egy olyan változatlan igazságra, melyre felépíthetünk egy életet. amely nem hagy cserben, amely igazságot átadhatjuk az utódainknak is, hiszen bevált, és nem lehet benne csalódni. ez az igazság pedig jézus krisztus. a biblia istene. ugyanúgy ma is, mint régen.

prédikátor 1:9-11 „minden ugyanúgy megmarad ezután is, ahogy eddig volt. minden úgy lesz a jövőben is, amint a múltban történt, mert nincs új a nap alatt. van, amiről azt gondolják: „lám, ez valóban újdonság!” — de az is megvan már régóta. még mielőtt születtünk volna, már régen létezett. bizony, senki sem emlékszik a régiekre! de a jövendő nemzedéket is ugyanígy elfelejtik a következők.”

jános 14:6 „jézus így válaszolt: „én vagyok az út, az igazság és az élet!”

jakab 1:17 „ő mindig ugyanaz, és nem változik.”