myjesus

a vonaton összefutottam egy barátommal. beszélgetni kezdtünk: a szombati tanfolyam kapcsán a mobiltelefonokról. „a kezembe került egy régi telefonom, ami már érintőképernyős ugyan, de nem „okos”. akkortájt, amikor vettem, még száznegyvenezerbe került, ma már a töredékét sem éri. pedig alapvetően jó telefon.” – mesélte a srác.

ez elgondolkodtatott. milyen sok dologgal vagyunk így az életben! vágyunk valamire, ami pár éven belül oly elavult és értéktelen lesz, hogy senki nem adna érte egy lyukas garast sem. de ezt akkor nem tudjuk. csak azt látjuk, hogy nekünk miért nincs ilyen meg olyan telefonunk, cipőnk, táskánk… (társunk, házunk, munkánk). aztán, mire megszerezzük, már nem is tűnik olyan értékesnek, pláne nem tökéletesnek. és már meg is van a következő dolog, amire vágyhatunk, ami miatt elégedetlennek érezhetjük magunkat.

sátán (aki rövid távon boldogtalanságunkra, hosszabb távon teljes elpusztulásunkra apellál) gondoskodik arról, hogy elégedetlenek legyünk. ehhez neki elég annyi, hogy eltolja az idősíkokat… egy menő mozifilmet egy fél éven belül  lead a tévé is, tök ingyen, de „valami” azt sugallja, hogy nekünk most „kell” megnéznünk, amikor még csak illegálisan lehet letölteni, vagy egy vagyonért megnézni. a megfelelő időben megérkezne a társunk, de sátán arra ösztönöz, hogy ne várjuk ki ezt a percet, vegyük kezünkbe az irányítást, szerezzük meg magunknak azt, aki kell.

nehéz az adott pillanatban/pillanattal megelégedni. pedig ez a boldogság egyik fontos kulcsa: megtalálni minden pillanatban a jót. nem punnyadt igénytelenséget jelent ez: nem azt, hogy ne küzdjünk semmiért az életben. hanem talán azt, hogy lássuk meg a ma áldásait, a pillanat örömét… (mondom ezt magamnak is, aki két és fél éve gyermekre várva elszalad sok-sok gyönyörű csoda mellett, csak azért, mert abban bízik, hogy ha végre várandós lesz, beköszönt a tökéletes boldogság…).

a ma örömét meglelő emberben nem gyűlnek fel a frusztráló, eltemetett vágyak, csalódások, örömtelenségek. öregkorában is boldognak mondja magát, és annak mondja mindenki, aki csak látja, hallja őt.

ilyen szeretnék én is lenni:

1mózes 25:8 „akkor elhunyt ábrahám, meghalt késő vénségében, öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került.”

1mózes 35:29 „akkor elhunyt izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. fiai, ézsau és jákób temették el.”

jób 42:16-17 „ezután jób még száznegyven esztendeig élt, és meglátta fiait és unokáit negyedíziglen. öregen halt meg jób, az élettel betelve.”