myjesus

istenben azt (is) szeretem, hogy nem kell előtte álarcot viselnem. nem kell azt mutatnom, hogy jó a kedvem, ha egyszer nem. még sírhatok is előtte, bármikor. nem mondja, hogy „jajj, ne sajnáltasd már magad!” „viselkedj már normálisan, mint egy felnőtt nő”! nem. előtte az lehetek, aki vagyok. (mondjuk, a valós életemben sem vagyok épp egy érzelmeit takargatni tudó valaki, olvasni lehet az arcomról, de akkor is…)

érzelmeimet nem mutathatom ki mindig, nem szólhat rólam mindig minden. (még jó!). múlt pénteken úgy alakult, hogy, noha tombolni lett volna kedvem, és szívem, gyomrom és gondolataim szimultán kavarogtak, mégis, mosolyogva kellett városnézésre vinnem két brit hölgyet. isten ajándéka, hogy ez sikerült is, úgy, hogy az az este valóban róluk szólt. hajókázni vittem őket, a terror házában is voltunk, végül egy régi parasztház stílusú étteremben vacsoráztunk.

a hölgyek másnap busásan meghálálták a gondoskodást. egyikük tanított ugyanis az országos lídia imakonferencián, amelyet egy gyülekezeti társammal konferáltunk végig. molly, az egyik brit lady, fantasztikus egyszerűséggel magyarázott a bibliából. eszter könyvéből idézett. „amikor eszter úgy döntött, hogy engedély nélkül bemegy férjéhez, a királyhoz, és kiáll a népéért, ott ült hámán is, aki fel volt készülve minden gonoszságra, a szíve mélyéig aljas volt. bejött eszter, a király fogadta őt. leültek egymással szemben. és csak nézték egymást szerelmesen. hámán megsemmisülve ült mellettük, és aggódva kérdezte magában: hol van itt a helyem, milyen szerepem van itt?” semmilyen. ha két ember, vagy egy ember és a mennyei atya tökéletes szeretetkapcsolatban, mély, őszinte szerelemben él egymás iránt, akkor a gonosznak nincs helye. nem találja a szerepét. tehetetlen.

életem minden pillanatában szeretném megélni ezt a tökéletes, megkísérthetetlen szerelmet – mind isten, mind a férjem iránt. ahol a gonosz tehetetlen. ahol le van fegyverezve. ahol senkivel sem tudja felvenni a szemkontaktust, mert senki még csak rá sem néz.

napokon belül a (lakáseladással és jövőbeli költözéssel kapcsolatos) vihar is elült, én pedig több lettem egy életre szóló tanítással, egy fantasztikus brit kompániával, és egy újabb lélekemelő istenélménnyel.

zsoltárok 107: 28,29 „az úrhoz kiáltának az ő szorultságukban, és sanyarúságukból kivezeté őket. megállítá a szélvészt, hogy csillapodjék, és megcsendesedtek a habok.”