myjesus

krakkó kazimierz negyede nagyon mély benyomást tett rám. hangulata, őszi napfényben tündöklő terei, macskaköves utcái örökre bevésődtek a retinámba és a szívembe. barbara, kedves akcentussal beszélő idegenvezetőnk kiváló történelemórát tartott nekünk az egykor itt élt zsidók mindennapjairól, a gettóéletről, az elhurcolásról és a tízezrek elpusztulásáról.

mesélt tadeusz pankiewiczről is, egy lengyel patikusról, aki családi gyógyszertárat vezetett krakkóban a gettósítás idején. a hatóság felszólítására sem akarta elhagyni üzletét, így maradt a gettóban lengyelként, a következő hónapok leghitelesebb szemtanújaként, és a zsidók elkötelezett segítőjeként. elérte, hogy kijárhasson a gettóból, így hozhatta-vihette a híreket, a szükséges gyógyszereket, és élelmiszereket. előfordult, hogy hajfestéket hozott a falak közé kényszerítetteknek, hogy azok deportáláskor fiatalabbnak nézzenek ki. soha nem tudjuk meg, hogy hány ember életét mentette így meg.

emlékeiről könyvet írt, melyben drámai képet vázolt a patika előtti térről végzett deportálásról, és az embertelen eljárást követő csendéletről: a téren csak bőröndök és székek maradtak. az emberek elmentek, és már soha többé nem jöttek vissza. 

a gettóból elhurcolt nyolcvanhatezer zsidó ember emlékét ma nyolcvanhat fémből készült szék hirdeti. az „igaz emberről” pedig a patikából kialakított múzeum mesél.

jakab 4:17 „a ki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak.”