myjesus

"a szeretetben élők mélyre látnak, a reménységben élők messze látnak, a hitben élők mindent másképp látnak."

na, most szólj hozzá!

ők olvasnak engem:

free counters

kincsre leltem jézusban

Daisypath Anniversary tickers

2011.06.11. 10:25 sterretje

hozzám jössz feleségül?

hétfőn lesz négy éve, hogy édes drágám megkérte a kezemet. úgy rémlik, hogy annak idején nem írtam erről részletesen a blogban, így most, az évforduló emlékére ezt pótolom.

a történet ott kezdődött, hogy angliában találkoztam jézus krisztussal, aki gyökeresen, teljesen és végérvényesen megváltoztatta az életemet. nem csak a halálfélelmet, az öngyűlöletet, a káromkodást, a céltalanságot vette el az életemből, hanem nyitottá tett arra, hogy egyszer férjem és gyermekeim legyenek (ebben előtte eléggé kételkedtem).
 
hazatértemet követően elindultam gyülekezetet, egy angliaihoz hasonló, szeretetteljes közösséget keresni. egy pár hónapon belül találtam is, és elkezdtem járni vasárnap, és hét közben is több alkalomra. kicsit megviselt a másfél órás utazás, amely összesen három órás „kínszenvedéssé” alakult minden egyes alkalommal, így újabb keresésbe kezdtem. „úgy esett”, hogy volt ennek a gyülekezetnek egy plántált kis gyülekezete zuglóban. „ajtótól ajtóig húsz perc! szuper!” – gondoltam magamban, és útra is keltem. kétezerhat december harmadika volt. az alkalom lenyűgözött, megtérésem óta először úrvacsorát is vettem, úsztam a boldogságban. az istentisztelet végén odalépett hozzám egy piros pulcsis, piros arcú fiatalember, és elhívott a pénteki ifire. kinevettem. én, ifire? huszonöt éves vagyok, miről beszélsz? „én is ott leszek” – mondta a srác, akiről kiderült, hogy ő az ifivezető, és valóban nem kiskamaszok, hanem velem hasonló korban lévő emberek alkotják a csapatot, amelybe invitált.
 
elmentem hát ifire, meg attól a naptól kezdve minden programra, amelyet a gyüli szervezett. az ifivezető srác (aki, gondolom, közben rájöttél, édes drágám volt) néha szimpi volt, néha meg baromira idegesített. mindenen nevetett, mindenből poént csinált. voltak azonban olyan megnyilvánulásai, amelyről azt gondoltam: „bárcsak ilyen lenne a jövendőbeli férjem is!” egyszer például a bonbon ezüstös papírjának a hátuljára azt írta: „fordítsd meg a papírt, és nézd meg, kit szeret az úr jézus!” amikor megfordítottam, az ezüst papíron a saját arcomat láttam meg, mintha egy tükörbe néztem volna. ez megmelengette a szívemet. olyan férjet szerettem volna, aki rajong jézusért, és aki nem szégyenli ezt kreatív módon ki is mutatni.
 
na, de rövidre fogva: édes drágám nem közelített, számomra meg nagyjából semleges is volt ez az egész. május végén aztán írt egy sms-t, hogy mennek teniszezni, nem mennék-e velük. egész hétvégén egyedül voltam pesten, gondoltam, miért ne, és már írtam az sms-t, amikor rádöbbentem, hogy tulajdonképpen én nem is tudok teniszezni. aznap délután eljött értem autóval. „szakad az eső, így nem teniszezni megyünk, hanem biliárdozni” – mondta ő, én pedig ennek ellenére vele tartottam dunakeszire. útközben az eső elállt, és előttünk az égen megjelent egy kettős ívű szivárvány. még sosem láttam ilyen csodát! lenyűgözött. rögtön lefotóztam, majd elgondolkodtam azon, isten miért is küldte a szivárványt: hogy megmutassa szövetségét, amelyet az emberrel kötött. a kettős szivárvány pedig mintha azt sugallta volna: mindkettőtökkel szövetséget kötöttem, igen, így, együtt. de ezt a gondolatot akkor még nem vettem komolyan.
 
teltek a napok, és édes drágám több baráti programra hívott, kirándultunk, cukrászdába mentünk, sportoltunk, mégsem éreztem terhesnek ezeket, hiszen egyáltalán nem nyomult, nem tett béna megjegyzéseket, nem voltak önhitt megnyilvánulásai (nagyon irritál a magabiztos, önimádó, nyomulós férfi). egyszer aztán ezekről a programokról elmaradtak a barátok, és kettesben találkoztunk. vác felé utaztunk éppen, hogy aláírassunk egy papírt a szüleinek, amikor feltűnt a második kettős szivárvány is. mondhatni, dejavu érzésem volt, de ez több volt annál: tudtam, hogy az első jel mellé ez már egy sokkal komolyabb, második jelzés, hogy isten szeret bennünket így, együtt. akkor imádkozni kezdtem, hogy bármilyen lehetetlennek hat, hadd legyen egy harmadik kettős szivárvány a jele annak, hogy hozzámehetek, ő az, akit isten is szívesen lát mellettem.
 
pár nap múlva eljött az angliából való hazatérésem egyéves évfordulója. édes drágám azt vetette fel, hogy mi lenne, ha kimennénk a reptérre, és eljátszanánk, hogy én éppen jövök haza angliából, ő pedig egy rózsával fogad. annyira vicces ötletnek tűnt, hogy rögtön igent mondtam. megérkeztünk ferihegy egyes terminálja elé, és még a lélegzetem is elakadt: a szemem előtt megjelent egy kettős ívű szivárvány. a harmadik.
 
csak én tudtam, mire válasz ez. boldog voltam. tudtam, hogy az a férfi, aki mellettem ül az autóban, a férjem lesz. szerelem, nyugalom és hála öntötte el a szívemet. a reptéren kibohóckodtuk magunkat, majd, mivel az eső elállt, felmentünk a várba. „ha már eljátszottuk, hogy hazajössz, játsszuk el azt is, hogy megkérem a kezed, jó?” – kérdezte édes drágám, nem kis csalódást váltva ki belőlem. ezt láthatta az arcomon, mert a következő mondata így hangzott: „jó, akkor nem játsszuk el, hanem egy igazi gyűrűvel kérlek meg.” ekkor letérdelt elém, kivett egy szív alakú dobozt a zsebéből, kinyitotta, a szemembe nézett, és megkérdezte: „tímea, hozzám jössz feleségül?”
 
egy hónappal az első „randevúnkat” követően, alig fél éves ismeretség után a menyasszonya lettem. tíz hónap múlva, kétezernyolc április tizenkettedikén házasságot kötöttünk.
 
hogy mit hoz elénk a jövő, mennyi küzdelmet, csalódást vagy örömöt, még nem tudjuk. mint ahogy azt sem, hogy mi ketten hogyan fogunk mindehhez viszonyulni. nem tudjuk, mennyire és mikor fogunk engedni az önzőség, elhanyagolás, kritizálás, haragtartás bűnének. de egyet mindig biztosra tudhatunk: ha mi elrontjuk is, isten, aki a házasság igazi szerzője, áment mondott ránk, ő kötött bennünket mindörökre össze.
 
1mózes 9:14-15 „és lészen, hogy mikor felhővel borítom be a földet, meglátszik az ív a felhőben. és megemlékezem az én szövetségemről, mely van én közöttem és ti közöttetek.”

5 komment

Címkék: szivárvány lánykérés


A bejegyzés trackback címe:

https://myjesus.blog.hu/api/trackback/id/tr172974799

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

makszem 2011.06.18. 16:51:31

Részleteket meséltél már, de egyben még nem hallottam a történetet. Köszönöm, hogy megosztottad. Különös az is, hogy akkor mi még nem ismertük egymást, de a házasságkötésetek napja nekem is emlékezetes: mi is sokat készültünk arra a napra mert másik barátaim is akkor házasodtak :)

sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2011.06.20. 09:52:14

@makszem: :) az volt az egyetlen napsütéses szombat egész nyáron... ha másért nem, ezért is emlékezetes! :) már 3 éve... olyan hihetetlen!

ájemövumen 2011.08.08. 10:40:43

csodás történet :) nagyon sok boldogságot nektek!

Baloo27 2011.09.24. 20:31:12

Ez a bejegyzés ott van a szeren. LaaaaaaaaaaLYk! :-)
süti beállítások módosítása