csodálatosan alakult a hétvégém. az egyik csúcspontja az volt, hogy a tesómék feljöttek pestre, és négyesben elmentünk az orchidea kiállításra. a papp lászló sportarénát a kiállító cégek édenkertté alakították: friss zöld kertecskék, csobogó, tiszta kerti tavak, hidacskák és padok vártak mindenütt… no és a számtalan, színpompás, hatalmas vagy éppen egészen mini orchideák! pazar látvány, csodás illat, szemet gyönyörködtető harmónia! a belépőjegyet le lehetett vásárolni, így kaptam néhány kedves növényt (ld. fotók), amely ezentúl isten kreativitására, és nagylelkű szeretetére emlékeztet majd. hiszen a környezet, a virágok, a kövek és minden egyes élőlény őróla beszél:

lukács 12:27-28 „tekintsétek meg a liliomokat, mimódon növekednek: nem fáradoznak és nem fonnak: de mondom néktek: salamon minden ő dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül egy. ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van, és holnap kemenczébe vettetik, így ruházza az isten; mennyivel inkább titeket, ti kicsinyhitűek!”

zsoltárok 145:10-11 „dicsér téged, uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid. országodnak dicsőségéről szólnak, és a te hatalmadat beszélik.”

zsoltárok 104:31 „legyen az úrnak dicsőség örökké; örvendezzen az úr az ő teremtményeiben”