myjesus

irodánk ajtaján van egy kis üveges ablak, amit munkaidőben általában nyitva tartunk, hogy legyen levegőnk, és, hogy kívülről be lehessen nyúlni és a kilinccsel kinyitni az ajtót (kívül ugyanis nem kilincs van, hanem gomb). ma reggel döbbenten vettem észre, hogy előző nap valaki nyitva felejtette ezt a kis ablakocskát, így egy könnyed mozdulattal bárki benyomhatta volna, és szabadon besétálhatott volna egész éjszaka. zsibbadtan sétáltam be a szobába, és hatalmas kő esett le a szívemről, amikor megláttam, hogy minden érintetlen: a számítógépek, a fűtőtest, és minden egyéb mozdítható berendezés a helyén volt. tizenöt órán keresztül, egy első emeleti lakás ablaka résnyire nyitva maradt, mégsem tűnt el semmi. ez ám a csoda.

istent sokan vádolják igazságtalansággal… hogy miért hagyott megtörténni rossz dolgokat, miért nem avatkozott közbe ebben vagy abban… pedig ezek a vádlók sokszor maguk tesznek olyat, ami önmagában bajt, kárt, tragédiát hoz rájuk, mégis csodálkoznak, hogy isten nem védte meg őket. pedig, ha nyitva hagyunk egy ablakot, azon kellene meglepődnünk, hogy nem törtek be hozzánk. vagyis: ha nyitva hagyunk életünkben egy "ablakot", és beengedünk bűnöket (házasságtörés, csalás, beteges szexuális kalandok, harag, gyűlölet, elégedetlenség, káromlás, átkok, okkultizmus), akkor nem várhatjuk el, hogy isten őrzője legyen értékeinknek, életünknek. ha isten megteszi, hogy nyitott ablakunk ellenére mégsem enged be betörőket, akkor az csak türelmes kegyelmének, végtelen szeretetének a jele. nem várhatjuk el tőle, hogy védjen meg minket, ha egyszer mi magunk hagytuk nyitva az ablakot.

ézsaiás 26:3 „kinek szíve reád támaszkodik, megőrzöd azt teljes békében”

zsoltárok 91: 9-11 „a felségest választottad a te hajlékoddá: nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban.”