myjesus

vasárnap megint leckét kaptam alázatból. a gyülekezeti alkalom alatt előre jött (gurult) egy fiatal lány, akiről annyit tudtam csupán, hogy csontrák miatt levágták az egyik lábát. mesélni kezdett magáról. illetve, nem is igazán magáról, hanem jézusról: arról, hogy hogyan találkozott vele a kórházban, ahol első műtéte után magába fordulva, a takaró alatt zokogott. egy lelkésznő leült az ágyára, és elkezdte simogatni, majd imádkozott érte. aztán a bibliából olvasott neki. a lány akkor érezte meg a szíve mélyén, hogy valóban van isten, aki mindenről tud, és aki mindig gondoskodik róla. az a nap élete fordulópontja lett: olyan békét és hálát kapott a szívébe, hogy azóta is igyekszik továbbadni belőle másoknak.

kalandos élettörténete mesélése közben hol sírtunk, hol nevettünk. nem azért döntötte el, hogy beszél magáról a gyülekezet előtt, hogy sajnáltassa magát, vagy, hogy szerepeljen. azt akarta elmondani nekünk bátorításként, hogy isten minden nehézségben (még egy bőrbetegségben is) meg tudja mutatni azt a csepp jót, ami erőt adhat a továbblépésre. a lány életében ugyanis most egy újabb nyavalya ütötte fel a fejét: egy furcsa bőrbetegség, ami azzal jár, hogy ha bármi a bőréhez ér, annak a nyoma még vagy fél óráig látszik a bőrfelületen.

a lány nem sokat teketóriázott: körmeivel keresztet meg halat rajzolt az alkarjába, és úgy mutatta be “sajátos” nyomorát egy távol élő ismerősének a webkamerán. az ismerős ámult-bámult, először a jelenségen, majd azon, hogy a lány milyen szimbólumokat festett magára. kérdezgetni kezdett, és lassan, de biztosan rajzolódott ki az ő szívében is az, amit a lány kezén látott: jézus helyettünk elszenvedett, szeretetből hozott áldozata. hosszasan beszélgettek a hitről, jézus krisztusról, arról a belső, mély, megváltoztathatatlan, megrendíthetetlen békéről, amelyet isten ad az őket szívből szeretőknek. így használta fel isten a bőrbetegséget arra, hogy megismertesse magát valakivel, aki még nem hallott az ő ingyen kegyelméről.

1 krónika 16:8 “dícsérjétek az urat, hívjátok segítségül az ő nevét, hirdessétek minden népek között az ő nagy dolgait.”

zsoltárok 71:18 “vénségemig és megőszülésemig se hagyj el engem, oh isten, hogy hirdessem a te karodat e nemzetségnek, és minden következendőnek a te nagy tetteidet.”