myjesus

a karácsony lázas készülődéssel telt, a szó szoros és átvitt értelmében is. de ezt már megszoktuk (megszokhattuk volna), öt éve ugyanis minden december végén belázasodom, és az új esztendőbe totálisan leamortizálódva lépek. sebaj.

a karácsonyi ajándékok tekintetében - a szerelememnek és családomnak köszönhetően - néhány jó ideje dédelgetett álmom teljesült. megajándékoztak egy levendulás illatszercsomaggal, egy audrey-s kitűzővel és naptárral :), egy swarowskis fülbevalóval, egy gerendaház magazin előfizetéssel, valamint kaptam egy kis csobogót (tudom, tudom… de szerintem nem giccses, jó?), és gary chapman könyve is ott lapult a fa alatt: istenre hangolva - isten szeretetnyelvei.

három este alatt elolvastam a könyvet, amelynek első része anno nagy kedvencemmé vált: abban a házasságban alkalmazott öt szeretetnyelvről kaphattam átfogó képet. a lényeg, hogy az emberek öt szeretetnyelven képesek kifejezni (és érezni is) a szeretetet. ezek: az ajándékozás, az elismerő szavak, a szívességek, a testi érintés, és a minőségi idő. minden ember egy alapnyelven „beszél”, de előfordul többnyelvűség is. és persze az is, hogy az emberek, akár házaspárok, vagy szülők a gyermekeikkel, „elbeszélnek egymás mellett”. az egyik akkor érezné, hogy szeretik, ha megdícsérnék, de „csak” ajándékokat kap a másik féltől, amely neki esetleg csak „kacat”, mert ő nem az ajándékok, hanem az elismerő szavak nyelvén ért. valaki mindent megadna egy simogatásért vagy pusziért, és nem elég neki, ha a társa „csak” együtt van vele, csak rá figyel. a lényeg, hogy ha évekig üres valaki szeretettankja, akkor nem érzi, hogy szeretik, és teljesen boldogtalan lesz.

ezen a vonalon elindulva természetesen kíváncsi lettem, milyen az, amikor isten szeretetnyelveket használ. a könyvből kiderült, hogy isten több szeretetnyelven keresztül is szólhat hozzánk (de mi főleg a mi szeretetnyelvünkön érkező üzenetet értjük meg). mi pedig legtöbbször a mi szeretetnyelvünkön válaszolunk neki. ha elsősorban az elismerő szavakon értünk, isten a bibliából bátorít minket egy-egy igével, vagy a gyülekezetben egy dal soraival. ha az ajándékok nyelvén értünk, sokszor úgy szól hozzánk, hogy ajándékokat ad (nem csak tárgyakat, hanem például gyógyulást, vagy barátunk megtérését). ha a szívességek nyelve a miénk, olyan embereket küld isten „szinte a semmiből”, akik segítenek, szolgálnak, megoldják problémáinkat. a „testi érintésből értőt” szeretetével öleli át (szinte fizikálisan érezhető módon), vagy egy-egy érte imádkozó hittárs érintésén keresztül árasztja el jelenlétével.

mi pedig saját szeretetnyelvünkön válaszolunk isten szeretetére. ha a szívesség a nyelvünk, amivel ki tudjuk magunkat fejezni, akkor szolgálatba állunk, elesett embereket karolunk fel. aki az ajándékozást véli elsődleges szeretetnyelvének, annak nem gond az adakozás, bőkezűen küld javaiból annak, akinek csak tud. aki a minőségi idő nyelvén beszél, az órákat tud igeolvasással, dicsőítő énekekkel tölteni kis szobája mélyén (másoknak ez esetleg már „túlzás” is).

feltöltődtem ettől a könyvtől. nem csak istent, magamat, de másokat is sokkal jobban megértek most már. nem vádolom magam bizonyos dolgokért, hiszen most már tudom, hogy az átadottan éneklő, vagy órákig a szobában imádkozó társam nem feltétlenül jobb nálam, csak én máshogy fejezem ki isten iránti szerelmemet. azt is megtanultam ebből az olvasmányból, hogy a szeretet kifejezésének csak a kreativitás szab határt. ezen kívül arra bátorít, hogy olykor más nyelven is szóljak az én megváltó, megszabadító, áldó szerelmesemhez, jézushoz. és én ezt meg is fogom próbálni.

én azt mondom: “szeretlek uram” (zsoltárok 18:2)

ő azt feleli: „én az engem szeretőket szeretem, és a kik engem szorgalmasan keresnek, megtalálnak.” (példabeszédek 8:17)