gyülekezetünkben szokás, hogy az alkalom végén felköszöntjük a születésnaposokat, imádkozunk értük és az általuk kért éneket elénekeljük. a mostani ünnepeltek között egy kisfiú is volt, aki éppen egy éves lett. „van még egy ünnepeltünk, aki most éppen az igazak álmát alussza!” – jelentette be a szolgálattevő, utalva a csöppségre, és akkor valami mély békesség szállt meg. „az igazak álma…” milyen csodálatos nyelvünk van, mennyi mindent ki tudunk fejezni: világokat préselünk bele egy rövid szófordulatba!
az igazak álma irigylésre méltó. és ezt az tudja igazán, aki évekig szenvedett nyomasztó álmoktól, akinek a gondterheltség és a lelki fájdalmak hada ült a mellkasán hosszú, eltelni nem akaró éjjeleken át… ilyen voltam én. „rossz alvó vagyok” – mondták, és ezt tudtam magamról is. azt hittem, ez a természetes. a félelem a sötétben, a forgolódás, a felszínes éber-álom természetessé vált.
azóta alszom jókat, mióta megtértem. mikor megismertem isten rám vonatkozó tervét, és amióta tudom, hogy felszabadultam a bűn, a reménytelenség, a jövőtlenség terhe alól, azóta „merek aludni”. nyugodt vagyok, mert a terheket letettem elé. nem őröl rajta az agyam éjszakákon át. ő elvette aggodalmaimat és bűneimet, és többé nem gondol rá. tudom, hogy van, aki véd és óv, még akkor is, ha én védtelen állapotban, álmok között töltök órákat. isten szárnyai alatt vagyok. ő megigazított engem, én pedig azóta az igazak álmát alszom.
zsoltárok 3:6 „lefekszem és elalszom; felébredek, mert az úr támogat engem.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.