amikor pénteken reggel kiderült, hogy meghalt édes drágám nagymamája, biztosra vettem, hogy anyósomék másnap nem jönnek el a diplomaosztómra. mondtam is nekik pár napja, hogy ha nem jönnek el, azt maximálisan megértem, sőt, kérem is őket, hogy ne hagyják magára az elmenendőt. azt mondták, ne aggódjak, megoldják, és ha tehetik, eljönnek. végül a mama hazatért az úrhoz. felhívtam síró apósomat. elmondtam neki, amit már maga is jól tudott: hogy mindazok, akik jézusba vetik bizalmukat, a mennybe mennek, és, hogy isten még ezeket a tragikus napokat is fel tudja használni jó célra, hiszen kitartó küzdelmük, amit a haldoklóért tettek, megtanítottak engem a kitartás, könyörületesség, és az istenbe vetett bizalom fontosságára. amit a mamáért tettek, az engem is erősített. csoda, kegyelem és ajándék az az erő, amit kaptak, hogy végül el tudtak jönni velem ünnepelni. a tisztelet szó nem fejezi ki eléggé, mit érzek irántuk.
az, hogy a szüleim is eljöttek a diplomaosztómra, szintén felért egy csodával. azt mondták, ha sem szegeden, sem angliában nem voltak jelen, ide azért már csak eljönnek. (már ezért megérte elvégezni a teológiát, hehe.) de a meglepetések sora itt sem ért véget. jeles diplomát vehettem át, és a legjobb szakdolgozatért járó jutalmat is az én munkám kapta. (visszagondoltam az imára, amelyben elmondtam istennek, hogy én nem tudok a látássérültek istenképéről írni nélküle, a kezébe teszem a dolgozat alakulását. hát, megtette: elkísért idáig.)
de még ezt az örömet is lehetett fokozni. egy barátnőmtől audrey hepburnt ábrázoló rajzot kaptam - az ő alkotását. nagyon nagy megtiszteltetés számomra, ha valaki kézzel készített ajándékkal lep meg. a barátnőm párja pedig egy profi géppel készített rólam fotót, hazaszaladt kinyomtatni, és a már bekeretezett képpel felszerelkezve csatlakozott hozzánk a rákóczi grillházba. lelkipásztoromtól és feleségétől pedig david loden cd-jét kaptam meg. róla korábban még csak nem is hallottam. héberül és angolul énekelnek, és ami a döbbenetes, éjjel, amikor a zenét hallgattam, már (asszem) meg is értettem egy sort: hine hu ba... íme, jön ő (a messiás). azóta többször meghallgattam a számokat, amelyek közül egyet találtam fent a neten:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
zuzm0 2010.06.28. 10:43:41
És dicsőség Istennek, aki munkálkodik!
lilelijah 2011.01.04. 09:02:38