egy barátnőm mesélte, hogy nemrég hallott egy bizonyságtételt egy idősebb hölgytől. valaki nagyon meg akarta bántani ezt a nőt, és azt találta mondani: „te egy gyökér vagy!” a néni nem nagyon tudta, hogy ezzel mit is akarnak a tudtára adni, csak az indulatból értette meg: őt most szánt szándékkal megsértették. támadás helyett azonban elgondolkodott a szó, a bántás jelentésén. ő egy gyökér. isten tápláló földjébe ültetett gyökér, mely ennek a táptalajnak köszönhetően erős törzset, sok ágat, és gyümölcsöket termett az évek során. gyökér, melyből lombos fa nőtt, amely még másoknak is árnyékot ad több generáción át. a néni végül megállapította: nagyszerű dolog, hogy ő egy gyökér!
isten a szánkba lehelte a lelkét. ez különböztet meg minket az állattól. ha úgy tetszik, ez a „szájon át lélegeztetés” kötelez minket. kötelez arra, hogy ne állatként essünk egymásnak, hanem isten szemével lássuk meg a másikban a jót, és minden szituációból hozzuk ki a legjobbat, erővel, türelemmel, emberségesen. ilyen bizonyságok hallatán el is hiszem, hogy valakinek ez tartósan, élethosszig tartóan megy.
jób 29:18-20 „mint a homok, megsokasodnak napjaim. gyökerem a víznek nyitva lesz, és ágamon hál meg a harmat. dicsőségem megújul velem, és kézívem erősebbé lesz kezemben.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.