myjesus

holnap védem a szakdolgozatomat. ezt követi a csütörtöki államvizsga, és ha ezek sikerülnek, az tényleg azt jelenti, hogy végeztem a teológián. a konzulens tanáromnak szerettem volna megköszönni a szakdolgozatom írása közben adott tanácsait, idejét, energiáját. na, de mit vesz az ember egy férfi tanárának ajándékba? eszembe jutott, hogy olvastam a jerikói rózsa nevű csodanövényről. gondoltam, ez jó lesz, hiszen virág is, meg nem is, no és nagyon mély jelentése van, már ha egy virágnak lehet ilyen. (isten öntözi és nap mint nap megújítja a szívünket, a lelkünket, mely nélküle száraz, élettelen maradna). a virág egyébként konkrétan egy öklömnyi ronda száraz gyökér, amit, ha vízbe teszünk, néhány óra alatt zöld kis bokorrá fejlődik. ezt írja róla a wiki:

„a jerikói rózsa név a kr. e. 200 körül élt sirach könyve nyomán keletkezhetett. ennek 24. fejezete 18. versében található a következő hasonlat: „úgy növök fel, mint a pálma engeddiben és a rózsák jerikóban.” ez a növény a linné-től kapta nemzetségnevét, amely a görög anastasis (feltámadás), származéka, ami ez esetben a növény újjáéledését jelenti. a hierochuntica név sokkal régibb eredetű, és jerikó görög neve hiericho él benne. európában az 1400-as években van az első írásos említése benedetto rinio kéziratos füveskönyvében, rosa sanctae mariae néven. a század elején európában török házalók árulták. akkoriban sok mendemonda terjedt el róla: a szentföld zarándokai azt híresztelték, hogy karácsony éjjelén újra kinyílik, de csak akkor, ha kálvinista nincs a házban.” :)

a virágot egy bibliaverssel együtt adom át neki, amely nem más, mint a

zsoltárok 68:10 „bő záport hintesz vala, oh, isten, a te örökségedre, s a lankadót megújítod vala.”