az emberi jóságnál és az emberi gonoszságnál aligha van nagyobb egymást kioltó erő itt a földön. hatalamasan tud cselekedni az, aki jót akar a másiknak, de ha valaki rosszat tervel, azt is kimagaslóan és precízen véghez tudja vinni. ezt tapasztalom nap mint nap a karácsonyi jótékonysági akció során, amelyben jelenleg „nyakig benne vagyok”. rengeteg nagylelkű ember szaladgál körülöttünk, akik (önzetlenül, hálálkodást nem várva) azon igyekeznek, hogy ajándékaikkal megörvendeztessenek egy rászoruló gyereket. ugyanakkor akad, aki időt és pénzt nem kímélve felhív vagy ír, csak azért, hogy elmondja, mennyire rosszul szervezünk, milyen gonoszak és semmirekellőek vagyunk, és, hogy szégyelljük magunkat… a rosszindulatuk árad felénk telefonon, (amelyet rendre ránk csapnak), e-mailen, személyesen, és, nem ürügyként hozom fel, de tény, hogy ezek miatt a szívem már totálisan megkeményedett, érzéketlenné vált. három éve még megsirattam egy-egy mondatot, ma már csak azokkal a pusztító szavakkal küzdök a belsőmben, amelyet isten segedelmével több éve már legyőztem.

persze, vannak pillanatok, amelyekért viszont érdemes élni, megéri felkelni, végigcsinálni az egészet. tegnap este a faházban vártuk az ajándékokat. egy hölgy jelent meg, aki a dobozok mellé egy csomag könyvet is letett elénk. „hoztam egy lovári bibliát. én már egy éve rakosgatom polcról polcra, talán ti tudtok valamit kezdeni vele.” azt hittem, a helyszínen összerogyok. egy hete sincs, hogy teológus osztálytársam felhívott, hogy ha tudok olcsón lovári bibliát, szóljak, mert nekik kellene egy, hiszen ezt a nyelvet sajátítják el. erre besétál egy nő az életembe egy lovári bibliával. engedélyt is kértem tőle, hogy ezt a könyvet ne egy gyereknek, hanem egy háromgyerekes családapának adjam. „boldog vagyok, ha ezzel így boldoggá tehetek valakit!” – hangzott a válasza.

az este folyamán elmeséltem kedves önkéntestársamnak, hogy tavaly megjelent egy egyetemi csapat, és egyszerre százötven ajándékcsomagot hoztak a faházhoz. a lány elképedve mosolygott, de talán azon még jobban meglepődött (és én is), mikor öt perc múlva megjelent egy srác, hogy a közgazdasági egyetemről jött, és hozott százötven, csodálatosan becsomagolt dobozt.

hiszem, hogy isten a szavainkon túl szívünk indulatát vizsgálja majd, ha egyszer megállunk előtte. tudom, hogy ezekben a napokban, amikor kőkemény szívemet vonszolom magam után, és életemet túlélő üzemmódba állítottam, isten szemében kevesebb vagyok annál az embernél, aki nem végez karitatív munkát, viszont a szíve ruganyos, könnyű és tiszta. tudom, hogy ezekben a napokban ékesen bebizonyítottam, hogy nem vagyok jó keresztény. viszont remélem, hogy isten újra átformálja a szívem, és gyökeres változást hoz, mint tette azt bő három évvel ezelőtt. én neki adom, tegyen vele, amit akar.

zsoltárok 39:8 „ments ki engem minden álnokságomból; ne tégy engem bolondok csúfjává!”

zsoltárok 139:23-24 „vizsgálj meg engem, oh isten, és ismerd meg szívemet! próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat! és lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!”

zsoltárok 119:17 „tégy jól a te szolgáddal, hogy éljek és megtartsam a te beszédedet.”