az úgy kezdődött, hogy egy tizenhat éves lány „lehölgyezett” a buszon, és egy huszonéves gyakornoklány is jónapotot köszönt az irodában. ez korábban is elő-előfordult már, nagyjából tizennégy éves korom óta, de most, hogy ilyen sűrűn, teljesen begőzöltem. sértetten és önzőn nézegettem magam a tükörben. mit kellene tennem, hogy ne nézzenek ilyen vénnek? így esett, hogy pár nap múlva igent mondtam egy ingyenes próbasminkre, amit a westendben kínálgatott egy kislány. így szombat délután jelenésem volt egy puccos helyen: gyönyörű, mosolygós nők, hangos zene, bársony fotelek, fényűzés.
jesszusom, mit keresek én itt? olvashatnék, tanulhatnék, vasalhatnék, a kint türelmesen üldögélő férjemmel lehetnék, vagy bármi… én meg itt szorongok egy tükörteremben, és várom, hogy tizenhat évessé sminkeljenek (de minek?), amely tevékenységet különben sem fogok gyakorolni ezt követően sem, mint ahogy eddig sem…
egy hosszú órán (valójában még fél óra sem volt) át hallgattam huszadmagammal ennek az új cégnek a bemutatóját, aztán pedig vártam a soromra. a fiatal férfi profi volt, gyönyörű fejet varázsolt nekem (bár úgy néztem ki, mint egy sokat tapasztalt dizőz), éppen annyinak néztem ki, mint amennyi voltam, és belülről még véletlenül sem éreztem magam jobban. sőt. elpocsékoltam egy fél délutánt, és semmivel sem lett jobb sem nekem, sem másnak.
egy mostanában olvasott könyvben említették, hogy minden bűn az önzéssel kezdődik. ha egész életedben azon merengsz, neked mi lehetne jó, üres leszel, ha viszont mások érdekeit keresed, életed megtelik örömmel. na, ezt ma nagyon szépen megtanultam. nem azt mondom ezzel, hogy egy keresztény nő ne sminkeljen, ne tegyen meg pár dolgot, hogy jobban nézzen ki. de órákat pocsékolni hiúságokra valóban botorság. nem vagyok szuperszellemi. nem mondom, szépítsük a lelkünket, de hanyagoljuk a testünket. nem azt mondom, vegyünk fel földig érő szoknyát, és szőrös lábbal meg zsíros hajjal várjuk, hogy férjünk hűséges maradjon. nem. a határt azonban jó meghúzni, és tartani is magunkat hozzá. ezt írja a biblia (és ezt tanultam meg a saját bőrömön, remélhetőleg örökre):
1timóteus 2: 9,10 „az asszonyok tisztességes öltözetben, szemérmetességgel és mértékletességgel ékesítsék magokat; nem hajfonatokkal és aranynyal vagy gyöngyökkel, vagy drága öltözékkel, hanem, a mint illik az istenfélelmet valló asszonyokhoz, jó cselekedetekkel.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
iri-aldasszomj 2009.10.25. 19:00:38
sterretje · www.gportal.hu/alekszatim 2009.10.25. 19:57:55
tündi-bündi 2009.10.26. 14:02:22