elcsíptem egy beszélgetést a metróban. egy nő. „nem tudom, minek ragaszkodtam a második gyerekhez, csak a baj van vele. nem tanul. tizenhat évesen van egy barátja, hol itt alszanak, hol ott, és hiába mondom neki, hogy ez nem helyes, meg sem érti, hogy miről beszélek.”

zsűrinek választottak a goldenblog versenyen, így beleolvastam néhány bejegyzésbe. a tizennyolc éves kislány részletesen leírja, hogyan tett eleget házastársi kötelességének (noha nem is házas, persze). effektíve szó szerint leírta, mit és hogyan csinált a fiújának. majd sajnálkozott egy sort, hogy osztályfőnöke meghalt, és, hogy milyen szomorú lesz a ballagás. egyik oldalon még kislány, aki bánkódik az elvesztett személy miatt, látszik, hogy átlagos kamaszhoz illő dolgok érdeklik, másrészről vérbeli nő, akinek idejekorán kell egy teljes embert kívánó szerepbe helyezkednie: odaadó szerető, társ, önmaga egy részét feláldozó asszony.

nem ítélkezem. nincs jogom hozzá, nem tehetem. főleg azért, mert anno én is ilyen voltam (na, hát azért, nem ilyen szinten, és nem ilyen korán…). pedig, ha már akkor ismertem volna, mit mond a biblia a korán felébresztett szerelemről, talán nem szerzek ennyi vérző sebet, nehezen letehető terhet, visszaadhatatlan tapasztalatot. mert tévedés azt hinni, a korán elkezdett szerelemmel több tapasztalatot szerzünk, ami „milyen jó lesz majd a későbbiekben”. senki nem erről számol be, akinek korai éveiben adatott meg a szerelem! még akkor sem, ha házasság lett belőle. mert mindennek rendelt ideje van, ahogy a biblia mondja. a barátkozásnak, udvarlásnak, szerelemnek, a szexnek, az érzelmi túlfűtöttségnek is. és ameddig ez az idő nem jön el, addig az ezzel-azzal megélt párkapcsolat csak sebeket, fájdalmat okozhat. (amit az idő sem gyógyít be, ne higgy ebben a butaságban).

ha tehetném, újrakezdeném. és engednék a biblia igaz, időszerű és életigenlő tanításának. (annak ellenére, hogy erről sokan azt hiszik, ócska, régimódi, lejárt lemez.) mégis, a bibliát igazolja az idő. a várásra, az érésre, az önmegtartóztatásra intő biblia jót akar: hogy a házasságban, érett, felnőtt fejjel tapasztaljuk meg a szerelem igazi ízét. azt akarja, hogy férfiak és nők milliói mondják azt, amit a férjem nekem, amikor először szerelmet vallott: „ezt még nem mondtam senkinek”. ezért a pillanatért érdemes várni.

énekek éneke 8:4 „ miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet, mígnem ő akarja?"