james és ildikó esküvői köszöntésként egy kosárka követ kapott. mind a négy kő egy-egy szépen megmunkált, értékes darab, mint ők maguk. isten mindegyiküket egyedivé tette, és így, ők négyen összetartoznak, egy család. eszembe jutott erről egy vers. wass ablert írta. üzenet haza, ez a címe.
„üzenem a háznak, mely fölnevelt:
ha egyenlővé teszik is a földdel,
nemzedékek őrváltásain
jönnek majd újra boldog építők,
és kiássák a fundamentumot,
s az erkölcs ősi, hófehér kövére
emelnek falat, tetőt, templomot.
jön ezer új kőmíves kelemen,
ki nem hamuval és nem embervérrel
köti meg a békesség falát,
de szenteltvízzel és búzakenyérrel,
és épít régi kőből új hazát.
üzenem a háznak, mely fölnevelt:
a fundamentum istentől való,
és istentől való az akarat,
mely újra építi a falakat.
a víz szalad, de a kő marad,
a kő marad.
maradnak az igazak és a jók.
a tiszták és a békességesek.
erdők, hegyek, tanok és emberek.
jól gondolja meg, ki mit cselekszik!
likasszák már az égben fönt a rostát,
s a csillagok tengelyét olajozzák
szorgalmas angyalok.
és leszen csillagfordulás megint,
és miként hirdeti a biblia:
megméretik az embernek fia,
s ki mint vetett, azonképpen arat.
mert elfut a víz és csak a kő marad,
de a kő marad!”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.