házaskörön mindhárom házaspár beszámolt kalandos nászutukról, és még kalandosabb első házassági évfordulójukról. zolinak lumbágója lett, így nem ünnepeltek egyéves házassági évfordulót, előttünk két étterem is bezárt, így otthoni sonka- és tojásevés lett az ünneplésből… hogy a magas lázban végigfetrengett, külön ágyban alvós nászutunkról ne is beszéljünk, vagy a péterékéről, ahol az ifjú párt az alvással töltött órákon kívül nyolcfős külföldi baráti kör kísérte mindenhova, „hogy el ne tévedjenek”, vagy nemtom.
nagyon nagyokat kacagtunk ezeken a történeteken, és nekem eszembe jutott, milyen jó lenne megőrizni a nevetni tudást, az optimizmust, azt a tudatot, hogy milyen jó, hogy isten egy szerető társsal ajándékozott meg, és hogy más nem is számít, csak a békés, szeretetteljes élet, együtt vele, és istennel. ma már, látva világi, isten nélküli házasságokat, és megtapasztalva isten házasságteremtő, -védő erejét, azt mondom, csak vele érdemes. vele, kegyelme és segítsége által talán sikerül mindig derűsen, bizakodón, békében élni.
jób 8:21 „még betölti szádat nevetéssel, és ajakidat vigassággal.”
példabeszédek 15:15 „minden napjai a szegénynek nyomorúságosak; a vidám elméjűnek pedig szüntelen lakodalma van.”
példabeszédek 17:22 „a vidám elme jó orvosságul szolgál; a szomorú lélek pedig megszáraztja a csontokat.”
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.