egy tiszta szemű lány lépett az irodába, s ez, az elmúlt napok brutális fiataljairól szóló híradásai után üdítően hatott. a karácsonyi jótékonysági akciónkról akart kérdezgetni a diplomamunkájához. kicsit csodálkoztam, nem néztem, maximum tizennyolcnak. mint kiderült, annyi is, csak abban az iskolában, ahová ő jár, a gimiseknek is kell egy kis diplomamunkát írniuk. egy év alatt kell feldolgozniuk egy témát, és azt előadniuk száz ember előtt, egy órában, élvezetesen. valaki kertet épít a suli elé, valaki biciklitárolót készít, a gitárkészítésről vagy a kenyérsütésről tart előadást és gyakorlati bemutatót. ez a kislány pedig humanitárius munkát végez: gyorsházat épít, fogyatékos kisgyerekeket öltöztet, és karácsonyi ajándékokat gyűjt össze. mindezt tizennyolc évesen. elállt a szavam is. két anyanyelve van, és magas szinten beszél egy harmadikon is, lelkes és életerős.

aztán megkérdeztem, hol ez a csodasuli, ahol ilyen fiatalokat képeznek. a wfaakllrrdfooff iskolatípusba jár, már hatéves kora óta. na, bumm. sokat hallottam már erről az oktatási rendszerről, amelynek egyik jellemzője, hogy „legfontosabb cél, hogy a gyermek saját értékének tudatában önmagát méltó helyre vigye a világban”, stb. vagyis gyakorlatilag a humanizmus képviselője (ahogy egy okos kolléganőm felvilágosított). magyarán a természetet is élő lélekkel rendelkező teremtménynek képzeli, (pedig meg van írva: róma 1:23,25 „az örökkévaló istennek dicsőségét felcserélték a mulandó embereknek és madaraknak és négylábú állatoknak és csúszó-mászó állatoknak képmásával. mint akik az isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett”). az embert alapvetően jónak tartja, magyarán kizárja azt a tényt, hogy az ember bűnös, és szüksége van isten kegyelmére, jézus megváltására. erről az oktatási rendszerről azt hallottam, hogy gyakorlatilag mindent és mindenkit elfogad, toleránsnak mondja magát.

pedig isten nem erre tanít, hiszen ő gyűlöli a bűnt, és megítéli a szívükben elvetemülteket, vagyis a toleranciának ilyen szempontból a közelében sincs. sőt nem azt akarja, hogy az ember saját értékeit felismerve méltó helyre tegye magát a világban (mint ahogy a fent említett módszer magát meghatározza), hanem, hogy belássa, hogy egy teremtmény, mely istene nélkül elveszett, halott, semmis.

na, de amit ezzel mondani akartam, az az, hogy nincs mire várnunk, nincs vesztegetni való időnk. az „ellenség”, a mindenféle tanok terjednek, iskolát alapítanak, kórházakat, az utcán térítenek, mindenféle szakmákban jeleskednek, és behálózzák a szellemileg nyitottakat. a keresztények meg nézik mindezt, punnyadva és láblógatva. fel, emberek, tanuljunk, építsünk bölcsődéket, meg klubokat, öregotthonokat és iskolákat, cselekedjünk, mert ha nem tesszük, megteszik mások, a téveszmék vallói. tudom, tudom, szégyelljem magam, örülnöm kellene, hogy van ilyen iskola, amely a kamaszokat jóra neveli, meg sallalalla… de nem. ez csapda. a mindent elfogadás, a mindenben hívés azt jelenti, hogy igazából semmit sem fogadok el, és semmiben sem hiszek. mert ha mindenben hiszel, az azt jelenti, hogy semmiben sem hiszel igazán.

1 péter 2:9 "ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket”